Egy brit nő miközben ikreivel volt terhes, újra megtermékenyült egy petesejtje, így végül nem két, hanem három gyereknek adott életet. A szuperfetáció nagyon ritka jelenség az emberi faj kapcsán, az elmúlt száz évben ez mindössze a hatodik feljegyzett eset.
A történettel kapcsolatban a BBC foglalkozott, a brit média zászlóshajója pedig megszólaltatott egy szakértőt, Dr. Simon Fishel professzor szerint ez a természet egyik legérdekesebb jelensége.
– Ilyen nem is létezhetne, mégis megtörténik – mondta a professzor. – Az első esetet 1865-ben jegyezték fel, de az elmúlt évtizedekben sem vált gyakoribbá. Az evolúció a nőket úgy tervezte, hogy a szervezetük ne engedjen meg még egy megtermékenyülést.
Ám a tudomány sem tudhat mindent. Bár a professzor szerint ilyen nincs, mégis van.
Az állatvilágban sem túl gyakori a szuperfetáció, ám még az is megtörténhet, hogy egy nőstény egyed esetleg két különböző hím spermájától is teherbe essen. Az embernél azonban ennek elvileg több akadálya is van.
Az egyik, hogy a terhes nők nem képesek peteérésre, hormonális okai vannak annak, hogy a petefészekből ilyenkor nem tud kiszabadulni a petesejt. A következő evolúciós gát, szó szerint, hogy a terhesség idején a hímivarsejt elvileg el sem juthat a petesejtig, mert ezt egy természetes nyákdugó akadályozza. Ráadásul a méhen belüli beágyazódás is elképzelhetetlen, az újabb terhességet lehetetlenné teszi egy már fejlődő embrió.
Fishel professzor szerint ez még lombikprogrammal sem kivitelezhető, a női szervezet ellenáll egy ilyen külső kísérletnek is.
– Még akkor is, ha esetleg a petesejt megtermékenyül, a méh már terhesen képtelen elfogadni egy másik embriót – állítja a professzor. – Az esetek nagy részében a másik magzat meghal az anyaméhben, mert megáll a fejlődése, és idő előtt kilökődik.
De a brit nő esete is bizonyítja, hogy semmi sem lehetetlen. A fiatalasszony két teherbe esése között alig volt néhány hét, így végül a három gyereket egyszerre szülhette meg. Ugyanakkor Fishel professzor tud olyan esetről is, amelynél hónapok teltek el a két megtermékenyítés között. A professzor szerint a rengeteg külső körülmény mellett a legfontosabb, hogy az anya méhlepénye egészséges, „jó minőségű” legyen, ugyanis az egymástól független embriók táplálása csak így képzelhető el.
– Nagyon boldog voltam, majd közölték, hogy ez két terhesség, a két megtermékenyítés között pedig alig két hét telhetett el. A születésük után a tarkójuk különbségéből tudták megmondani, hogy nem egy terhességből születtek - mondta a hármas ikreket szülő anya, aki végül a 32. hétben adott életet a gyerekeknek, miután egyikük már nem fejlődött tovább az anyaméhben.
