Zichy Mihályt a többség a romantikus magyar festészet egyik kiemelkedő alakjának tartja, aki számos illusztrációt és monumentális képet készített pályája során. Jól ismerhetjük például az Arany János balladáihoz készült munkáit, esetleg a Mentőcsónak vagy az Autodafé című alkotásait.
A művész élete nagy részét Oroszországban töltötte, a cár udvari festőjeként dolgozott. Itt is készültek megrendelésre az 1850-es években azon erotikus tusrajzai, amelyet hazánkban csak a huszadik században láthatott először a közönség. A Babits Mihály által lefordított Erato című versválogatás illusztrációjaként bukkantak fel a pajzán Zichy-művek.
A festő feljegyzései szerint nagyjából 160 képet készített ebben a témában. Modelljei főként a cári udvarban megforduló hölgyek és urak voltak, bár egyes ismeretek szerint saját magát is belekomponálta egy-egy műbe. A témát pedig kellően változatosan és sokrétűen sikerült körüljárnia.
A hagyományos szexpózokon túl láthatunk meglehetősen kitekeredett módon szeretkező párokat, homoszexualitást, terhesszexet, maszturbációt bemutató képeket is. Bár a korszakban nem volt ritka a hasonló művek készítése, Zichy képei külön iskolát teremtettek, kortársai közül többen másolták a stílusát.
