„Akkor miért nem lép ki belőle?” – teszi fel sok kívülálló a kérdést, ha egy olyasvalaki történetét hallja, ahol az egyik fél rendszeresen bántalmazza a másikat. Nos, a dolog korántsem ilyen egyszerű.
Hogyan alakul ki?
Az esetek többségében a bántalmazott és a bántalmazó is, valamilyen gyermekkori traumát élt át. A bántalmazó olyan traumával, súlyos érzelmi sérüléssel rendelkezik, amely úgy érzi, felhatalmazza őt, hogy így éljen, a bántalmazottat pedig, hogy elszenvedje a helyzetet. Felnőve pedig kerülhetnek olyan helyzetbe, ahol egy kapcsolatban a nő bántalmazott, a férfi pedig bántalmazó lesz. (De fontos, hogy fordítva is lehet!)
Újra és újra megtörténik
Ismétlődnek a jelenetek a bántalmazó kapcsolatban. Megtörténik a bántalmazás, a helyzetben a bántalmazó is sérül. Azzal, hogy a bántalmazó kiengedte a feszültséget, lehiggad, megbánja a bűneit, és próbál visszakerülni a bántalmazott kegyeibe, aki hisz neki. Bízik a változásban és úgy érzi, meg kell, és meg is tudja menteni a bántalmazó felet, így a megmentő karakterét veszi fel. Idealizált képet lát a kapcsolatról, olyat, amilyet szeretne megkapni: megértőt, támogatót, védelmezőt. Ezzel kezdődnek az úgynevezett „mézeshetek”. De előbb-utóbb újra feszültség generálódik bennük, ami a kapcsolatra is kihat, majd újra bántalmazás történik.
800 ezer magyar nő szenved tőle
Kétmillió magyar nőt ért már súlyos lelki erőszak, 800 ezer nő pedig szenvedett már testi erőszak miatt. Nemcsak nők élhetnek bántalmazó kapcsolatban, de nemtől függetlenül hihetetlen lelki erő kell a változtatáshoz és a további élethez. Nemcsak hátrahagyni nehéz ezeket, hanem azt követően békére és boldogságra találni is fájdalmas.
Mit tehet akit bántanak?
A gyakorlat, hogy kiállok magamért, és nemet mondok, csak az elmúlt 15-20 évben jelent meg ennyire intenzíven. A korábbi időkban inkább a fejhajtást, elfogadást ösztönözték. Mostanában a sajtó többet foglalkozik ezzel a témával, és sorra jelennek meg a törvénytervezetek – bár javarészt elbuknak.
A terápia sokat segíthet
Ez lehet egyéni vagy párterápia is. Utóbbi csak akkor működik, ha a bántalmazó felelősséget vállal a tetteiért, és nem akarja a bántalmazottra kenni azokat. Fontos, hogy ha bántalmazó kapcsolatban él valaki, merjen lépni, merjen a helyzetével, felülemelkednie saját magán. Ehhez azonban hosszú és fájdalmas utat kell bejárnia, amely végén azonban biztonság és megbékélés várja.
A gyerek is sérül
Ha gyermek is van a kapcsolatban, még nehezebb és fájdalmasabb a helyzet. Aki bántalmazott családban nő fel, ugyanúgy sérül, mint szülei. Lehet, hogy a gyereket nem bántja a bántalmazó, de ugyanúgy megéli, ugyanúgy tapasztalja a bántalmazást. A gyerek pedig a megmentő szerepébe kerül, ugyanis azt szeretné, ha a bántalmazott szülő megmenekülne. Ezek a gyerekek később sokkal nehezebben kötelezik el magukat, mert a szülők iránt éreznek elköteleződést, megmentési szándékot.
A közös vagyon is számít
Sok múlik azon is, hogy mekkora a bántalmazás mértéke, és a bántalmazottnak mennyi önereje van. Vannak ugyanis szelíden és durván bántalmazók. Egy ilyen kapcsolatban élni egyet jelent azzal, hogy teljesen elveszíti magát, akit bántanak. Semmi erőforrása nem marad arra, hogy önmagára figyeljen, nagyon mélyen feladja magát, nagyon kevés mobilitás marad benne, ezért nem tud kilépni a rossz kapcsolatból. Felmenti magát a kilépés alól, főleg, ha gyerekek is vannak, vagy közös vagyon.
Miért marad?
A „nem tehetsz róla, tehetsz ellene” elnevezésű blog alapító szerkesztőjével, Mérő Verával próbáltuk pontokba szedni, miért is olyan nehéz kiszállni egy bántal-mazó kapcsolatból.
– Érzelmileg és gazdaságilag függ a bántalmazott a bántalmazótól.
– Normakövetés: „egy anya nem hagyhatja el a családját”.
– Szociális háló, a védelmi rendszer hiánya.
– A rendőrség és a bírói gyakorlat elemi inkompetenciája.
– A bántalmazás áldozata egyszerűen szereti a bántalmazót.
– Megpróbálja elhinni neki, hogy megváltozik, ami persze sosem következik be.
– A bántalmazók a legtöbbször ügyes manipulátorok, pontosan tudják, meddig mehetnek el.
– Legerősebb visszatartó erő: a gyerek.
