Forrás: Kovács Tamás/MTI
Március 13-án választotta meg az országgyűlés Áder Jánost második alkalommal is köztársasági elnöknek, aki most, hétfőn tette le esküjét.
Beszédében arról szólt: „Ha így megy tovább, mindent lerombolunk abból, amit 1990 óta közösen felépítettünk.Mindent megkérdőjelezünk. Minden - akárcsak hallgatólagos - megállapodást semmibe veszünk. Minden határt átlépünk.”
Szerinte egy 1867-hez hasonló kiegyezésre van szükség. Ehhez három dologban kell konszenzusra jutni: „mindannyian európai polgárok vagyunk, a magyar nemzethez tartozunk, és tisztességes becsületes életre vágyunk."
Ezután a közélet és a közbeszéd állapotára terelte a szót, a fideszeseket is figyelmeztette.
A köztársasági elnök a közbeszéd színvonalának romlásáért nem akarja „porciózni” a felelősséget, „de a politikai számosság okán mindig a kormánypártoké a nagyobb”. Nem érdemes azonban „méricskélni”, ki kezdte előbb - folytatta -, „közös a felelősségünk a közbeszéd jelen állapotáért”. Jelezte ugyanakkor: a parlamenti választásig hátralévő egy évben a választópolgárok többsége biztosan nem akar „egy kitörésre készülő vulkán tetején” élni. Hogy példát adjon, az államfő beszédében megkövette mindazokat, akiket elnöksége alatt egy rossz mondattal, indulatos megjegyzéssel vagy durva szóhasználattal megbántott, megsértett.
A tisztességes, becsületes, nyugodt élettel kapcsolatban azt nyomatékosította, hogy a család szent, a gyermek sérthetetlen, ezért óva intett attól, hogy a közszereplők családtagjai, különösen a gyermekek a politikai diskurzus részei legyenek, mert „az ő életük az ő magánügyük”, nem tartozik a politikusokra, hogy közülük kinek milyen a nemi identitása, vallási meggyőződése, politikai eszmélése – hogy itt mire utalt pontosan, nem derült ki.
