A szexmunkások szemében a kuncsaft csak tárgy. A kliens persze ebből alig vesz észre valamit. A prostituáltak jól leplezik, hogy undorodik attól, amit csinál. Sorozatunk harmadik, befejező része.
Forrás: AFP, Thinkstock
Senki sem mondaná meg, melyik férfi jár prostituálthoz. Van családos férfi, aki korán reggel, munka előtt ugrik be egy menetre, de olyan is akad, aki az ebédszünetben szalad ki a piros lámpás negyedbe. Egy zöldpárti fiatal politikus a Lessingstressén vesztette el a szüzességét, s a mai napig visszajáró vendég. De sok idős férfi keresi fel a lányokat, mivel a feleségek már nem kaphatók mindenre.
A 26 éves Bertának naponta átlagosan nyolc vendége van. Az időseket szereti, mert a fiatalok agresszívek; a németeket viszont kevésbé, mivel nem fürdenek naponta. Bremerhavenben – kikötőváros lévén – sok óceánjáró fordul meg, rajta nagyszámú legénységgel, akik potenciális vendégek, de sok muszlim is megfordul a Lessingstrassén.
A magyar örömlányok olykor több hetes szünetet tartanak, gyakran hazajárnak Magyarországra. A távolsági busz a Keleti pályaudvarra érkezik be, és onnan is indul vissza Németországba. A buszra előzetesen helyet kell foglalni, de a lányok csak az indulás előtt pár órával kapják meg SMS-ben, melyik buszt kell keresniük.
– Amikor Magyarországra mennek a lányok, még vidámak. Visszafelé feszült a légkör – ezt az egyik buszsofőr nyilatkozta, amiből jól látszik: a prostituáltak többsége rühelli a szexmunkát. Hogy ebből a kuncsaft nem vesz észre semmit, az annak köszönhető, hogy a lányok el tudják hitetni az aktuális kuncsafttal: csak ő számít. De ez csak látszat, ott minden a pénzről szól. A lányok is álmodnak nagy házról, benne egy családdal. – Két-három hét és befejezem – mondogatják sokan, de ez csak elvétve sikerül bárkinek is. A prostitúcióból való kiutat pont olyan nehéz megtalálni, mint a nyomorból, amiben a szexmunka előtt éltek.
(vége)
A sorozat előző részei: