Egy sor tévhit él az emberek fejében arról, hogyan érhető el mások figyelme. Julian Treasure, a témában számos könyvet jegyző beszédszakértő és -tanácsadó egy TED-konferencián tartott előadást a legnagyobb társalgási hibákról, erényekről és beszédtechnikákról.
Sose pletykáljunk!
Menőnek és izgalmasnak tűnhet, ha valaki intimpistáskodik, ugyanakkor az ilyen ember nem csak nekünk pletykál, de rólunk is. Vagyis öngólt rúgunk, ha élvezve a társaságát, többet fecsegünk magunkról, mint kellene.
Kerüljük az ítélkezést!
Bizonyára ismerünk olyat, aki azáltal próbál több lenni másoknál, hogy azok rossz tulajdonságait hangsúlyozva ítélkezik róluk. Ha jobban odafigyelünk, az is kiderülhet, hogy a beszéde közben felettünk is pálcát tör.
Ne szívjuk el más életkedvét!
A negatív embereknek semmi sem jó, s mintha szívügyüknek tekintenék, hogy segítsenek észhez téríteni bennünket, ha túl jó kedvünk lenne. Olykor öt perc is elég nekik, s olyan mélyre taszítanak, ahonnan napokig tarthat újra talpra állni.
Hagyjuk a nyomorunkat!
A panaszkodás és az elégedetlenség már-már nemzeti sporttá nőtte ki magát. Attól azonban, hogy valaki nyavalyog, még nem lesz jobb neki, de a másiknak sem. Sőt!
Csudába a kifogásokkal!
Rossz társaság a mentegetőző. Aki hibázott, korrekt módon kérjen bocsánatot attól, akit megbántott ahelyett, hogy fűhöz-fához sietne feloldozásért és azért, hogy másra tolja a felelősséget.
Kit érdekel Münchausen báró?
A nagyzolás, a túlzás, a hazudozás kifejezetten árt a beszélgetésnek. Az ember úgy érzi, bármi történt is vele, közel sem olyan érdekes, mint a másik élete, személye. Ráadásul a nagy lendületben könnyen kilóghat a lóláb, amitől joggal merül fel a kérdés: ennyire hülyének néz?
Ne keverjük a szezont a fazonnal!
A tények és a vélemények külön kategória, veszélyes játék keverni. Pláne rendszeresen, önmagunkon túl másokat is megpróbálva meggyőzni a saját igazunkról.
Csodás eszköz a hangunk
