Megindító kiállítás látható a budapesti Sziklakórházban. Az Én lettem a halál, a világok pusztítója címû állandó tárlat az első Európában, ami az atomfegyverek pusztító erejét mutatja be az 1945-ös hirosimai és nagaszaki atomtámadáson keresztül. Nem bűnbakok keresése a tárlat célja, hanem a figyelem ráirányítása az ismét erősödő nukleáris fenyegetésre. Látható több olyan tárgy is, ami „túlélte” a második világháborút lezáró két atomcsapást, bár a tulajdonosaik odavesztek. Aggodalomra semmi ok: a Borsot úgy tájékoztatták, hogy a tárgyak már nem sugároznak.
Pusztító végjáték
Ott van például a 12 éves Vatanabe Rejikó ételhordója, amit az édesanyja talált meg egy mezőn, 550 méterre a hipocentrumtól. A dobozban még benne volt a kislány ebédje: rizs és bab. Ezt a mai napig így őrizték meg az utókornak, fájó mementóként. Ezen felül látható több festmény is, amit túlélők készítettek, így próbálva feldolgozni a szörnyűségeket. Ezek értékét az is növeli, hogy fotókat több éven keresztül nem lehetett közzétenni az atompokolról.
Megismerhető Szaszaki Szadakó története is. A kislányt kétévesen érte a sugárzás Hirosimában, tíz esztendôvel később leukémiát diagnosztizáltak nála. Egy ősi japán hiedelem szerint aki ezer papírdarut hajtogat, azt életre szóló szerencse éri és meggyógyul betegségeiből. Szadakó a körülbelül 1300 origamimadár ellenére 12 évesen elhunyt. Ám a daru így is az atomrobbanás és a béke szimbóluma lett.
A briteknek annyi lenne
A Japánra ledobott bombák tizenöt-húsz kilotonnásak voltak, a ma az oroszok kezében lévő, Sátán fantázianevű fegyver viszont már húszezer kilotonnás. Ennek hatását egy térkép is megmutatja: a Sátán egész Londont, utóhatásként pedig majdnem az egész brit szigetet lakatlanná tudná tenni.
