Pénteken volt kerek 70 éve, hogy 1947. július 7-én az amerikai Új-Mexikó állam kisvárosában, Roswellben bekopogott a seriffhez William Brazel. Azzal, hogy egy repülő jármű fura roncsaira bukkant a 120 kilométerre odébb lévő farmján. A seriff értesítette a közeli katonai légibázist, és másnap a légierő bejelentette: lezuhant egy meteorológiai ballon, egy sajtótájékoztatón be is mutatták a maradványokat.
Mint az Index felidézte: annak idején a kutya sem volt kíváncsi az esetre, ufót meg végképp nem kiáltott senki, csak a helyi lapot érdekelte annyira, hogy megírja. Cikkükben Brazel is megszólalt, aki el-mondta, hogy 200 méteres körzetben szóródtak szét a darabok. Egy különös dologra is felhívta a figyelmet: nem talált elektromos vezetéket, se fém alkatrészt. És, hogy bukkant már meteorológiai ballonra is, de az másképp festett, ez inkább valamiféle korong alakú járműnek tűnt.
Aztán harminc évre mindenki elfelejtette az egészet, mígnem 1978-ban a kamuszenzációkkal is operáló bulvárlap, a National Enquirer előszedte a sztorit, és úgy tálalta, hogy az évszázad ufóbotrányát tussolta el a kormány Roswellben. Ugyanis földönkívüliek űrhajója zuhant le, és négy idegen látogató testét is megtalálták, amit ott őriznek az úgynevezett 51-es körzetben. Az igazi Roswell-őrület viszont csak akkor tört ki, amikor 1980-ban megjelent Charles Berlitz könyve. Azóta az ufóhívők első számú témája és szimbóluma Roswell, megannyi cikk, kötet, film és műsor készült róla.
1994-ben, a hidegháború vége után aztán a légierő tényleg előállt az igazsággal: a szupertitkos Mogul hadművelet egyik járműve zuhant le. A Mogul célja a szovjet atomkísérletek utáni kémkedés volt – nagy érzékenységű műszerekkel, amiket ballonokkal küldtek volna fel 18 ezer méteres magasságba. A Roswell-hívőket azonban ez nem érdekli – az álmos kisváros nagy örömére, amely sokat profitál az ufóturizmusból.
