Számtalan olyan szó létezik, ami vagy kikopott a magyar nyelvből, vagy csak bizonyos tájegységeken használják. Ennek oka részben abban keresendő, hogy a világ is megváltozott, és bizonyos tevékenységek átalakultak, vagy némely tárgy használata háttérbe szorult. Így az ezekhez tartozó kifejezések szépen lassan eltűntek a köznyelvből. Ezek a szavak olyanok, amiket fiatalon, nagyanyáink szájából még esetleg hallhattunk, de mi magunk már nem használjuk. Ezek között tallózott a
Szeretlek, Magyarország.
Ugorgyán: Egykor a szivárványt hívták így.
Ágyékhártya: Nem más, mint a rekeszizom.
Fityelék: Rossz, aki rosszra gondol, mert ez bizony a lelógó ruhadísz, vagyis bojt vagy rojt.
Kanyó: Ezt a kanyót! Másképp: ezt a bunkót!
Murok: Erdélyben mai napig sok helyen így hívják a sárgarépát.
Pacuha: A pacuhák bizony a rendetlen emberek.
Szokmány: Egy ruhadarab neve volt, de nem a szoknyáé, hanem a felsőkabáté.
Hencser: Leheveredem a hencserre, pontosabban a heverőre.
Nem lehet előre megjósolni, mely szavak kopnak ki a magyar nyelvből, de valószínűleg csökken azon szavak gyakorisága, amelyek a mindennapi használatból eltûnô tárgyakra, technikai eszközökre utalnak – mondta dr. Ludányi Zsófia, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének munkatársa.
A 2015-ben megjelent akadémiai helyesírási szabályzat szótári részéből kimaradt például az agárkutya, az átíró könyvelés, a bilgeri, a csillagláb szó, mivel a szabályzat készítői úgy ítélték meg, hogy elavultak, ma már nem használatosak.