Apponyi Geraldine útja a bolti eladóságtól az albán trónig vezetett. A királynét az albán Sisiként is emlegetik.
Apponyi Geraldine élete megannyi kalanddal, érdekességgel és legendás történettel teli, amelyről a Falanszter blog írt. A grófnő Apponyi Albert kultuszminiszter unokahúga volt, aki bár tanulmányait külföldön végezte, végül mégis gépírással, később a Nemzeti Múzeum egyik ajándékboltjában eladóként kereste a kenyerét, miután családja elszegényedett.
A família persze ettől még jó kapcsolatot ápolt külföldi előkelőségekkel, így fordulhatott elő, hogy fényképek alapján az albán király, I. Zogu házassági ajánlatot tett neki.
A pár 1938. április 27-én esküdött meg. Horthy Miklós magyar kormányzótól két lipicai mént, III. Viktor Emánuel olasz királytól egy sárkányt ábrázoló szobrot, Adolf Hitlertől pedig egy kétüléses, skarlátvörös színű Mercedes-Benz 540K kabriót kaptak nászajándékba.
Az albán Sisiként is emlegetett Geraldine ösztönzésére aztán I. Zogu 1938-ban elkezdte megterveztetni Albánia első királyi kastélyát. Ehhez felhasználta az általa lefoglalt 178 kilónyi nemzeti aranytartalékot, elzálogosította a családi ékszereket, illetve hitelt is felvett. Az épületet igazán grandiózusnak szánták, négyszáz fős moziteremmel, a királyné hálószobája pedig egymaga 360 négyzetmétert tett volna ki.
Az olasz hadsereg azonban 1939-ben megszállta Albániát, így a királyi családnak és százhúsz fős kíséretének menekülnie kellett a félkész rezidenciáról. Ám a lefoglalt aranytartalékot magukkal vitték. A pár először Görögországon keresztül Törökországba ment, majd onnan Angliába, később Egyiptomba, utána Franciaországba vándoroltak. Zogu 1961-ben bekövetkezett halálát követően a család Spanyolországba, majd Dél-Afrikába költözött.
Van azonban egy érdekes történet, amelyről pár éve a helyi sajtó is beszámolt. Eszerint a király és a királyné azt is tervezte, hogy az Egyesült Államokban, New Yorkban telepednek le. Egy 1920-ban elkészült, hatvanszobás kastélyt néztek ki, amelyet 1951-ben Zogu meg is vett 102 800 dollárért, amely átszámítva ma ennek nyilvánvalóan a sokszorosát éri. A legenda szerint azonban a király ezt egy vödörnyi gyémánttal és rubinnal fizette ki, amit a személyzetük juttatott el az eladónak.
