Agyafúrt szélhámosokból sosem volt hiány Magyarországon: hamis frankkal elárasztott Európa, milliárdos piramisjáték, hajléktalanokból pénzt csiholó, álszent jótevő is van a listán.
Színészeket bérelt fel egy magyar szélhámos, hogy eljátsszák a szlovák gazdasági minisztert és más fontos tisztségviselőket egy nagyszabású csaláshoz – írtuk a héten. Bár az osztrák üzletembereket átverni igyekvő csalók az utolsó pillanatban lebuktak, felvillantották a híres magyar leleményt.
A HM-ben nyomták
A magyar történelem eddigi legnagyobb értékű, legkiterjedtebb és a legmagasabb rangú vezetők tudtával zajló, állami szintű csalása volt a frankhamisítási botrány 1925-ben. Magyar politikai és üzleti körök a trianoni békeszerződés miatt akartak bosszút állni a fő felelősnek tartott Franciaországon azzal, hogy itthon gyártott, hamis francia frankkal árasztják el Európát. A befolyt haszonból pedig az elcsatolt területek visszaszerzéséért akartak propagandát finanszírozni.
Több tízezer darab, sok milliót érő hamis bankjegyet gyártottak le Budapesten, egy Honvédelmi Minisztérium felügyelte épületben. Erről Bethlen István akkori miniszterelnök is bizonyítottan tudott. Azonban a terjesztők először Hollandiában, majd Dániában és Olaszországban is lebuktak. Itthon is bíróságra került az ügy, a legmagasabb rangú vádlottat, Nádosy Imre országos rendőrfőkapitányt elítélték ugyan, de kegyelemben részesült.
Eladta a börtönt a börtönben
A múlt század első felének legendás magyar csalói előtt nem volt akadály: szó szerint bármit bárkinek el tudtak adni jó pénzért. Hamrák János például arról vált híressé, hogy 1909-ben felszedette és eladta a fővárosi Rottenbiller utca burkolatát Székesfehérvár önkormányzatának. A legendát később megcáfolták: csak egy helyi kereskedőnek adta el a zsákmányt.
Tévéfilm is készült anno Strasznof Ignác életéből, aki egész Európában követte el szélhámosságait, majd amikor Jugoszláviában a lepoglavai börtönbe került, a rácsok mögül eladta a fegyház berendezését egy kereskedőnek. Újságíróként választási csalást követett el, pénzt csalt ki gazdag üzletemberektől, majd amikor megírta emlékiratait, annak jogait két kiadónak is eladta. 1933-ban hunyt el, miután feleségül vett egy nála harminc évvel fiatalabb nőt.
Szegényekből gazdagodó
A budapesti szegények, hajléktalanok jótevőjeként vonult be a köztudatba „Róbert bácsi”, azaz Feinsilber Róbert, aki 1926-ban átvette a fővárostól az egyre leterheltebb budapesti éttermek, valamint három fővárosi laktanya fel nem használt maradékát, és ingyen adta az ételt a rászorulóknak, ám ezen felül hatalmas adományokat zsebelt be magas üzleti körökből. Sikerét annak köszönhette, hogy rendszeresen adott interjúkat, magát emberbarát, önzetlen üzletembernek adta ki. A pénzből aztán fényűző ingatlanokat vett, illetve egyszerűen zsebre tette. Az ellene indult nyomozás elől 1930-ban megszökött, és soha többé nem tért vissza az országba.
A piramisjáték magyar anyja
Bár manapság Bróker Marcsival azonosítjuk a piramisjátékot, annak hazai úttörője a legendás Tribuszer Zoltánné volt, aki a rendszerváltás utáni első ilyen típusú csalást elkövette. A módszer egyszerű: kisebb összegeket kért kölcsön ismerőseitől, amiket aztán duplán, precízen vissza is fizetett. Mikor híre ment „üzleti zsenialitásának”, egyre több pénzt adtak neki kölcsön, idegenek is. A kamatokat azonban az újabb kölcsönökből fedezte. 1996-ban kilenc év börtönre ítélték, mert összesen 1350 millió forintos kárt okozott 14 581 befektetőnek. Megszökött, de két év bujkálás után Budapesten elfogták.
Szabadulása után, 2009-ben újabb piramisjátékba kezdett. Mielőtt a kölcsönöket vissza kellett volna fizetnie, azt jelentette, hogy kirabolták. A bíróság nem hitt neki, 2014-ben nyolc év börtönre ítélték.
