Az év folyamán többször is szuggerálta a szőlőt, most pedig, hogy eljött a szüret ideje, Tubi inkább csak leült a szorgoskodók közé. A Bors főkutyatársa természetesen semmit nem csinált, de azt legalább kitartóan. Például olyan fejjel ült az emberek között, mintha miatta nőttek volna nagyra a szőlőszemek, és bár többször kínálták a gyümölccsel, nem fogadta el.
Gazdája egy ideig bírta, de ez a viselkedés végül őt is kiborította, ezért bánatában inni kezdett. Annyit tudunk, hogy Tubit ez nem hatotta meg, amikor nem aludt és nem ült, akkor a szüretelők ételei körül legyeskedett és elővette a legnagyobb fegyverét: az adj ennem, mert éhezem nézést. Reméljük nincs sok áldozata.