Forrás: US Navy
Jennifer Appel és Tasha Fuiaba, illetve kutyáik öt hónapig hánykolódtak a Csendes-óceánon mire észrevették őket és megmentették - írja a Mirror. A hajósok egy víztisztító és egy évre elegendő élelmiszer birtokában nem féltek, tudták, hogy túl tudják élni a kalandot.
A nők szerint a kutyák is sokat segítettek abban, hogy ne veszítsék el a hitüket. A párost ráadásul egy csapat cápa is megtámadta, így a mai napig hálásak azért, hogy a hajótest volt olyan erős, hogy ellenálljon a ragadózóknak. A legrosszabb éjszakájuk után pedig másnap ismét visszajött egy cápa - szerencsére a társai nélkül -, akkor azt hitték végük van.
A páros Honoluluból való, de tavasszal - május 3-án- nem onnan, hanem Hawaii-ról indultak útnak. Két hónappal az indulás után elromlott a motorjuk, majd eltört az árbocuk és a tervezett útvonaltól messze elsodródtak. Hiába adtak le vészjelzéseket folyamatosan, senki nem fogta azokat. Október 25-én Japán partjaitól 1500 km-re végre rájuk talált egy halászhajó, amely riasztotta az amerikai partiőrséget.
“Nagyon hálás vagyok, hogy megmentettek minket. Megkönnyebbülést érzünk” - ezek voltak Appel első szavai. Az állatok is nagyon hálásnak tűntek, le fel szaladgáltak azon a hajón, amely a segítségükre sietett. Állítólag folyamatosan csóválták a farkukat.
A nők főként zabpelyhet, tésztát és rizst ettek az elmúlt hónapokban. Mivel a remény volt az egyetlen fegyverük minden nap kitartóan próbáltak jelezni, hogy hátha valaki a közelükben van, vagy észreveszi őket. Persze nem egyszer gondolták, hogy nem élik túl ezt a kalandot, hiszen van az az idő, ami után az emberből már kibuknak az ilyen elképzelések.
Appel édesanyja 75 éves és Houstonban él. Lánya öt hónappal a vízre szállás után hívta fel először. “Anya? - kérdezte, mire mondtam neki, öt hónapja nem hallottam felőle. Igen anya, nagyon izgalmas volt” - mesélte Joyce Appel, aki azt is megtudta hamar, hogy azért is volt 5 hónap néma csend, mert lánya az első nap a vízbe ejtette a telefonját.
