Két hónap kiesett Burkus Vanessza emlékezetéből, de már jól van, és egyre többet lehet családjával is. A Bulgáriában autóbalesetet szenvedett fiatal lány most először a Délmagyarnak beszélt arról, hogyan élte meg az elmúlt hónapokat, édesapja pedig arról, milyen hihetetlen csodákra képes lánya akaratereje.
A Délmagyar riportjában megszólalt a súlyos balesetet szenvedett Burkus Vanessza, aki már otthonában ünnepelhette születésnapját.
– Nagyon jó itthon. Nincs is kedvem visszamenni – mosolygott vasárnap délelőtt szegedi otthonában Burkus Vanessza. Két hete engedték először haza júliusi súlyos autóbalesete után, a következő hétvégén pedig már hosszabb „kimenőt" kapott.
Tíz napot tölthetett most családjával, talán ez volt a legnagyobb születésnapi ajándéka, amit kapott. Múlt hétvégén töltötte be ugyanis a huszadik életévét, és talán nem túlzás azt mondani: újra elkezdődött az élete.
A fiatal lány júliusban szenvedett súlyos autóbalesetet Bulgáriában.
Édesapja hetekig küzdött, hogy hazahozathassa onnan, végül augusztus elején magángép szállította a szegedi klinikára. Itt műtötték meg, rehabilitációját azonban a fővárosban végzik.
– Nincsenek emlékeim szerencsére a balesetről, sőt, az utána lévő időszakról sem – mesélte a Délmagyarnak Vanessza.
– Azt még tudom, hogy kikkel dolgoztam kint Bulgáriában, de már a tragédia napjára sem emlékszem. Azután az első emlékképem abból az időből való, amikor már másfél hete Budapesten kezeltek.A lány tehát nagyjából két hónapot veszített el az életéből, de azt mondja, nem is bánja.
– A balesetemre például egyáltalán nem is vagyok kíváncsi. Az utána következő időszakról pedig azt mesélik nekem el a szüleim, amire rákérdezek.Vanessza az elmúlt időszakban hatalmas ütemben fejlődött – orvosai és szülei szerint is elsősorban azért, mert nagyon meg akar gyógyulni.
– Amikor megtudta, hogy a feltétele annak, hogy hétvégére hazajöhessen, az, hogy ne legyen egész nap ágyban fekvő, még aznap beleült a kerekesszékbe, és önállóan kezdett el mosdóba járni – mesélte az édesapa, Burkus Sándor.
– A tolókocsi azonban nagyon zavarta, ezért egy hét múlva felállt belőle. Viszont a guruló járókerettel sem szeretett menni, így pár nap alatt azt is elhagyta. Gyakorlatilag tehát alig két hét alatt lábra állt az ágyból.
A lány most azon dolgozik, hogy ne kelljen sokáig visszajárnia a rehabilitációs intézetbe, ahová ma reggel utazik vissza.
– Mégis csak egy kórházi környezet – magyarázta. Egyelőre azonban szükség van az ottani segítségre: gyógytornára, logopédushoz és hangterapeutához jár. Saját állapotáról pedig még ő is tudja, hogy nem olyan, mint régen.
– A hangom a gégemetszés miatt olyan, mintha folyamatosan meg lennék fázva. Balra nehezen fordítom a fejem, a bal kezem és lábam pedig időnként még fáj – mesélte.
– És hiányzik a régi életem. Most olyan, mintha óvodás lennék: nem mehetek egyedül sehova, mert még gondok vannak a memóriámmal és a tájékozódási képességemmel.
A társasági életre azonban nem lehet panasza Vanesszának, hiszen amióta itthon van, egymásnak adják a kilincset barátai. Múlt hétvégi születésnapjára pedig meglepetésbulit szerveztek neki a szülei: az ötven vendég között voltak bulgáriai ismerősei is, akikkel balesete óta most találkozott először.
A jó emlékeket tehát most visszaidézték közösen, a rosszak viszont valószínűleg még jó ideig kísértik majd a családot, a biztosítóval ugyanis még mindig egyezkednek, hogy fizessen Vanessza sérülései miatt.
