Tíz csodás együtt töltött év után vesztette el idős gazdáját egy éltes dalmatakeverék. Otthonukat az örökösök eladták, rá nem tartottak igényt, így egy kecskeméti állatotthonba került, ahol bánatában egy falatot nem volt hajlandó magához venni. Végül is a radikális környezetváltozás mentette meg az életét: immár Németországban, a vesztfáliai Bredelarban vár új gazdára. Történetét megírta a Westfalenpost nevű helyi újság, ugyanis az ottani „Mancssegély” nevű egyesület rendszeresen adoptáltat németekkel kecskeméti kutyákat.
– A ház új tulajdonosa július végén hozta be Janót – ahogy elneveztük. Makkegészséges volt, öt oltást is kapott, de a gazdija halála annyira megviselte, hogy csontig lesoványodott – erősítette meg a Borsnak a kecskeméti állatotthon vezetője. – Hirdetjük az interneten is a kutyáinkat, de az sem ritka, hogy éppen erre járó németek magukkal visznek egyet. Egy ilyen öreg, sovány, bánatos négylábút magyar ember aligha fogadna örökbe, ezért is imádjuk külföldre helyezni őket.
Ám mivel Janónak nem volt német örökbefogadója, a Mancssegély különleges „menedékjogot” intézett neki, hogy egyelőre adoptáló nélkül is kikerülhessen Németországba. A vesztfáliai tudósítás szerint a magyar állatorvos abban sem volt biztos, hogy túléli a 11 órás autóutat, félő volt, hogy a szervei együttesen felmondják a szolgálatot, de a kecskeméti otthonban meg az önkéntes éhhalál várt rá.
Szeptember közepén végül is megérkezett új, ideiglenes lakhelyére, ahol az első hét pokoli nehéz volt. Emésztési problémái miatt végül infúzióra kellett kötni, aztán gyomorkímélő pulyka-csirke menüre fogták. Ma már futkározik, labdázik, és új gazdára vár – Janosch néven.
Évekig várta halott gazdáját
Közismert az akita fajtájú Hacsikó története, aki minden este várta a tokiói Sibuja negyed vasútállomásán a munkából hazatérő professzor gazdáját. Amikor a férfi meghalt, egyesek szerint hónapokkal, mások szerint több mint kilenc évvel azután is ott ült esténként. Történetét több film is feldolgozta, az egyikben Richard Gere volt a főszereplő.
