Mikulásként lepte meg két unokáját Koncz Gábor. A kis Lilinek és Teklának még sejtelme sincs, hogy a nagyapjuk öltözik fel minden évben Mikulásnak. A Kossuth-díjas színművész azt mondja, élete kedvenc alakítása ez, bár csak félig-meddig sikeres, mert lányai előtt lebukott.
– Hétévesen jöttek rá, hogy én vagyok, az egyik lányom a kezemről, a másik pedig a csizmámról ismert fel – mondta Koncz Gábor, aki egy sikeres bemutatón van túl az Újszínházban. Szerepel a Beatrice című zenés darabban is.
– Egyszer azzal jöttek haza az iskolából, hogy nincs is Mikulás, se Jézuska, az apád csak csinálja a cirkuszt. Erre én azt mondtam nekik, hogy azoknak, akik ezt mondják, vacak, szürke gyerekkoruk volt, ti viszont hét éven keresztül egész évben vártátok a Mikulást, írtatok neki. Régen a haverjaimat is meghívtuk hozzánk, a gyerekeik ültek, mint a verebek a dróton, várták a Mikulást. Ám egyre öregedett, hogy fel ne ismerjenek, és a puttonya is egyre nehezebb lett.
A volt feleségem, Judit akkoriban jött elém, hogy segítsen a Mikulás bácsinak. Emlékszem, már déltől vakolta magát, majd a gyerekek előtt megkérdezte, hogy ki vagyok. Én is megkérdeztem, hogy ő ki. Azt mondta, én vagyok a Regina anyukája. Mire én: tényleg? Az időnek az a csúnya vasfoga sokat dolgozott rajtad, mondtam neki – fejezte be nevetve a visszaemlékezést Koncz Gábor, aki hatalmas gondot fordít a Mikulás-jelmez készítésére is.
– A plüss Mikulás-ruhát varrattam, a színházból pedig vittem haza szakállt, bajuszt, a gyönyörű puttonyt pedig kosárfonó romákkal készíttettem.
