Minden gyerek nagyon várja, hogy a Mikulás ajándékot hozzon. A mesevilág fontos a kicsi lelkének, nem mindegy azonban, mikor és milyen körülmények között jön rá, hogy a szakállas, aki előtte áll, csak kitalált alak.
Elmúlik a varázs
A gyermekek számára nagy öröm, amikor várják a Mikulást, hogy meghozza az ajándékokat. Ha elmondjuk nekik, hogy a dolgok nem egészen úgy működnek, ahogy gondolták, akkor elmúlik a varázs. Igaz, az ajándékoknak továbbra is örülnek, az izgatott várakozás azonban elszáll. Miután megtudja, hogy a Télapó csak mese, a gyermekkor egy része véget ér, így érdemes felmérnünk, hogy csemeténk elég érett-e arra, hogy megbirkózzon az új információkkal, és a helyükön tudja ezeket kezelni.
Sokat segíthet a háttértörténet
Minden gyerek másképp reagál a hírre, lehet, hogy közömbösen fogadja, de előfordulhat az is, hogy dühös lesz vagy sír. Minden esetben fontos, hogy kielégítsük a gyermeki kíváncsiságot, így jobb, ha felkészülünk a hagyományok eredetéből, így talán könnyebben megértik és elfogadják a valóságot. Persze miután tisztán látja a képet, ha gyermek is szeretné, még továbbra is fenntarthatjuk a mesét.
Mérjük fel a tudását
Ha a gyermek megkérdezi, létezik-e a Mikulás, faggassuk ki arról, miket hallott, és ezeket igaznak tartja-e. Ha azt látjuk, hogy a csemetében még erősen él a hit, ne romboljuk szét a kis világát. Ha már úgy érezzük, el tudja fogadni az igazságot, akkor óvatosan elmondhatjuk neki a tényeket. Ha nem kérdez semmit, hagyjuk, hogy a saját világát élje. Jobb, ha megvárjuk, hogy kinője, és nem törjük össze az illúzióit.
6-8 évesen már felfogják
A gyermek fejében addig él a Télapó, amíg nem tudja megkülönböztetni a valóságot a mesétôl. A gyermek a mentális fejlődése alatt maga jön rá, hogy a Mikulás nem létezik, amit egy felmérés is bizonyít: a 4 éves gyerekek 85, a 6 évesek 65, míg a 8 évesek csupán 13 százaléka hisz a Mikulásban.
Némelyek maguktól rájönnek
Vannak gyerekek, akik saját maguk jönnek rá, hogy a Télapó nem létezik. Az óvodákban és otthon is meglátogatja őket a szakállas, amikor pedig elég nagyok, észrevehetik a két Mikulás közötti különbséget. Ilyen esetekben mondhatjuk, hogy ezek az emberek a Télapó segédei, így fenntarthatjuk a mesevilágot, de egy kicsit közelebb is kerülhet a gyermek a valósághoz.
Kistesónak ne mondd el!
Ha a nagyobb gyermekek rájöttek a csínytevésre, akkor nyugodtan elmondhatjuk nekik, hogy a kisebb testvér ezt még nem tudja. A nagyobbak is szeretik fenntartani az illúziót annak ellenére, hogy tisztában vannak a valósággal, így nem kell attól félnünk, hogy kikotyogják a titkot.
Mikor tudta meg, hogy nincs Mikulás?
Miklósvári György: – Hét-nyolc éves lehettem, de mivel ugyanúgy jöttek az ajándékok, ezért nem árultam el, hogy tudok mindent. Négy gyerekem van, de nem mondtam el nekik, majd rájönnek. Szerintem ezt akár tízéves korig is ki lehet húzni. Egyébként lehet, hogy már tudják, de még nem árulták el, csak mosolyognak.
Gyovai Lászlóné: – Sokáig hittem a Télapóban. A gyerekem öt és fél éves, ők az óvodával mindig elmennek Mikulásfalvára, úgyhogy a Mikulás még van. A Jézuskában is hisz, de azt nem titkoljuk, hogy az ajándékot nem ő hozza, hanem a szülők és a nagyszülők veszik.
Bándi Balázs és Altay Csilla Balázs: – Négyéves voltam, amikor a papámnak, aki beöltözött Mikulásnak, lecsúszott a szakálla és lebukott. Akkor elmondta anyukám az igazat. Csilla: – Hárman vagyunk testvérek. Én vagyok a legidősebb. Mi nagyon hamar rájöttünk, hogy nincs Mikulás, de mindig úgy tettünk, mintha lenne. A legkisebb húgom tizenegy évvel fiatalabb nálam. Ő még hisz benne, ezért a játék még mindig tart.
