Megrázó dokumentumfilm készült egy Maris nevű magyar asszonyról, akit csicskaként tartottak egy fővárosi háznál. Az Egy nő fogságban című, egész estés film Tuza-Ritter Bernadett alkotása, aki véletlenül talált Marisra. Az ötvenes évei elején járó asszony ekkor már egy évtizede élt az őt csicskáztató, fukar családnál, amely pénzért a fiatal rendezőnőt is beengedte otthonába.
„Nem baj, ha akkor is filmezlek, ha bánt téged?” – kérdezi a rendező a filmben Maristól. A nő nem mehetett ki a házból, alig kapott enni, maradékokon élt, és a kanapén aludt. Miután végzett a házimunkával, egy gyárba járt dolgozni éjszakai műszakban, de az itt keresett pénzét is oda kellett adnia „gazdáinak”. Ha elégedetlenek voltak vele, megverték.
Tuza-Ritter Bernadett fokozatosan került közelebb Marishoz a forgatás alatt. Másfél éve forgattak már, amikor a XXI. századi rabszolga elárulta neki: meg akar szökni. A család amúgy a pénz mellett azért is egyezett bele a filmezésbe, mert szerintük korrekt üzletet kötöttek Marissal: szállást és ellátást kapott a munkájáért cserébe.
Magyarországon az Index szerint 20-22 ezerre becsülik a csicskaként dolgoztatott, esetleg fogva is tartott emberek számát.
