Forrás: Thinkstock
Legyen szó amerikai, lengyel, spanyol vagy éppen magyar szülőről: más nyelven ugyan, de mindannyian gügyögve beszélünk kicsi gyermekünkhöz – derül ki a világ tizedik legjobbjának tartott Washingtoni Egyetem kutatásából.
De vajon árthat-e a gyereknek, ha ilyen módon kommunikálunk vele? El lehet-e rontani a gügyögéssel a beszédtanulást? Gyakran hallani, hogy nem szabad „gyerekesen” beszélni a gyerekhez, mert attól beszédhibás lesz. Standovár Sára gyermekpszichológus szerint először azt kell tisztázni, mit nevezünk gügyögésnek. Ez azt jelenti, amikor nem valódi, létező szavakat mondunk.
– Nem gondolom azt, hogy egy egészséges gyermek ne tanulna meg beszélni a gügyögés miatt. A beszédfejlődés szempontjából azonban jobb, ha valódi szavak is elhangzanak – mondta a Borsnak a gyermekpszichológus. – Abból nem tanul a gyerek, hogy „vau-vau”, de ha hozzátesszük, hogy: „Nézd, ott egy kutya, azt mondja, vau-vau!” – ebből már igen. Persze, minden az életkortól függ. Egy három hónapos gyermeknek nem kell azt mondani, hogy „autó”. Hat-hét hónapos kortól viszont már próbálkozhatnak igazi szavakkal a szülők – tette hozzá a gyermekpszichológus.
Egy két évvel ezelőtt megjelent tanulmány mást állít. A Psychological Science című szakfolyóiratban megjelent tanulmányhoz 22 japán kismamát rögzítettek videón. A tokiói RIKEN Agykutató Központ kutatócsoportja öt éven keresztül elemezte az anyagot. Kiderült, hogy az anyák kevésbé érthetően kommunikáltak a saját gyermekükkel, mint a számukra addig idegen jelenlévő felnőttel. Ez a fajta lassúbb, kántáló beszéd, illetve a furcsa szavak használata a kutatók szerint nem a leghatékonyabb a képességfejlesztés szempontjából.
