<p>Városi legenda - Csaknem 500 évet bírt Buda tetején a hatalmas bükk, amelyről a kedvelt kirándulóhelyet is elnevezték. Sokáig minden viharnak ellenállt, de egy villám mégis végzett vele.</p>
Nincs budapesti, aki ne ismerné a Svábhegy–Jánoshegy vonulatában fekvő csodaszép, kellemes kilátópontot, a Normafát. Kirándulás, levegőzés, piknikezés, síelés, szánkózás – elsőre mindenkinek ez ugrik be a közkedvelt budai kirándulóhelyről. De azt talán kevesen tudják, hogy a Normafa valóban létezett, és elképesztően hatalmas fa volt.
A kétszáz éve népszerű kirándulóhelyet övező legendáknak a Mr. Foster kalandozásai Budapesten nevű blog járt utána. Az operaénekesek és a színészek már a XIX. században gyakran kirándultak ide. A Normafát azonban nemcsak a gyönyörű kilátás és a tiszta levegő miatt ismerték, hanem egy régi bükkfa miatt is, amely 1927-ig állt. Ez a fa a már említett óriási méretei mellett pont amiatt érdekes, mert állítólag miatta hívták Normafának a környéket.
Mátyás pihent alatta
A fáról legendás történetek születtek. A XIX. században azt állították, hogy már az Árpád-házi királyok idejében állt. Más források szerint maga Mátyás király is megpihent a fa árnyékában.
Azon az 1969-es emléktáblán pedig, ami ma a fa helyén áll, az olvasható, hogy a fa Mátyás születésekor sarjadt, 1443-ban.
Miért épp Norma?
Schodelné Klein Rozália operaénekesnő annyira megörült egy, a fánál kapott ajándéknak, hogy örömében dalra fakadt.
Egy 1831-es operának, Bellini Normájának egyik áriáját énekelte el a fánál. Állítólag az 1840-es, rögtönzött előadás után kezdték Normafának hívni a bükköt. Addig a fa a Viharbükk nevet viselte, ugyanis minden természeti csapást túlélt. De nem sokáig…
Villám szakította szét
Az öreg fát végül a viharok okozta károk győzték le.
A hatalmas törzs az utolsó, 1890-re tehető, megrendítő villámcsapástól már kettészakadt, és elindult a pusztulás felé. 1927. június 19-én aztán újabb és végzetesnek bizonyuló villámcsapás érte, amiben elpusztult. De a neve és a legendák azóta is élnek.
Itt írta versét Petőfi Sándor
A Normafával a legnagyobb magyarok közül is sokan kerültek kapcsolatba. Jókai Mór a Magyarhon szépségei című művében ír a helyről, gyakran fordult meg itt Vörösmarty Mihály is, Petőfi Sándor pedig valószínűleg a fánál írta A hegyek közt című költeményét.
