<p>Minden tavasszal eljön az idő, amikor Szőllősi Istvánné elkezdi átültetni hatszáz cserepes növényét. A székesfehérvári nyugdíjas ezerkétszáz egzotikus növény közt él, ezekből hétszáz különböző fajtájú.</p>
Édesanyám nagy virágbarát volt, tőle örököltem a növények szeretetét. Már a panelunkban is halmoztam őket, de a kertes házban megnyíltak a lehetőségeim – magyarázza a Borsnak a 69 éves Szőllősi Istvánné Irénke. A gyűjtés akkor kezdődhetett igazán, mikor már külföldre is szabadon utazhatott.
Irénke eleinte kifejlett növényekkel tért haza, de azok nehezen alkalmazkodtak, így manapság inkább magokra vadászik. Most épp Kaliforniából vár egy különleges virágmagra. Az ezernyi növényt pedig hatalmas üvegházában neveli, amit panelházak bontásáról beszerzett ablakokból és erkélyajtókból építettek fel.
Az asszony most már több mint harminc országból származó zöldet nevel, az évek során rengeteg kalandba keveredett.
– Az Azori-szigeteken két mogorva fegyveres őr mellett szúrtam ki egy ausztrál törpe palackfát. Kis hezitálás után elszöktem a csoportunktól, hogy szerezzek egy termést. Az egyik egyenruhás végül a puskájával akasztott le nekem egyet! Barcelonában pedig egy helyi fiú egy pad tetejéről felugorva szerzett nekem egy termést a gyönyörű dzsakaranda-fáról – emlékszik lelkesen a fél világot bejárt asszony.
A növényeit metszőollóval kordában tartó Irénke az összes szabadidejét kedvencei mellett tölti. Növényei elképesztő lelki töltést adnak neki. Állítja: üvegháza segítette ki egy korábbi daganatos megbetegedéséből is.
– A tavaszi ültetés egy hónapig is eltart. Sokszor ugyanabba a cserépbe ültetem őket, de a földet mindig kicserélem alattuk. Kevés műtrágyát használok, inkább az érett marhatrágyára esküszöm – keveri a földet Irén.
