A mátrai faluban valamikor mindenki abból élt, hogy két kezével faragta a kondérba valót, gyertya, vagy petróleumlámpa fényénél. Ma jórészt géppel, egy nap alatt akár több mint ezer fakanalat készítenek.
A Mátra csúcsai között, zúgó patak mellett, fűrészporos, frissen vágott fa illatú műhelyekben készítették a világ összes fakanalát. El sem lehetne téveszteni a falucskát, a házak előtt most is halomban állnak az évtizedes fákból vágott rönkök. Nágel Józsefné, Margit és Király Károlyné, Rózsi néni egyike azoknak az asszonyoknak, akik – ahogyan ők mondják – még belenőttek a mesterségbe. A 77 és 81 éves asszony avatta be a Bors munkatársait és olvasóját a kétkezi tudományba, hogy megmutassuk, hogyan készül az igazi fakanál. – Ami a világon készült fakanál, mind keresztesi! Ha nem itt készült, nem is fakanál – hangzik a minőségellenőr, Margit néni ítélete. Kézzel a mai napig elő tudnak állítani ötven fakanalat.
A legfontosabb a jó minőségű, kemény fa, vagyis kizárólag a bükk jöhet szóba. Ezt a férfiak, miután kivágták, bogsában, vagyis körülbelül egyméteres darabokban felhalmozva adták oda az asszonyoknak, akik aztán szekercével hasogatták tovább lapokra.
A minta vagy sablon – vagy ahogyan a régiek mondták: modla – kanalat átforgatva, tintaceruzával rajzolták körbe, amennyi csak kifért. Tintaceruzát, amivel könnyen lehet írni a fára, még a csehszlovákok gyártottak, ma már nagyon nehéz beszerezni, ezért spórolnak is vele.
Margit és Rózsi néni ezután már minket is bevon a munkába: Lilit megtanították a nagyolásra, hogy aztán a húzóbakon könnyebb legyen a nyél (kaparás) és a kanál fejének (ásás) finomítása. Akár a gyerekek, úgy kezdte olvasónk a tanulást, a kicsik a kaparáson kívül a csiszolást (suholást) csinálták.
Fűrésszel vágták ki a lapból szárvágóval a mintát, ezt mutatja Rózsi néni. Ezután nyakalták az erre való nyakalófűrésszel, így kapták meg a kanál formát. Innen már nem is annyira a kézi erő, hanem az ügyesség lépett elő a munkában.
A nagyszülőktől tanultak meg mindent az asszonyok, még a szerszámokat is maguk köszörülték és fenték meg. Rózsi néni a mai napig őrzi a régi eszközöket, nem egy ezek közül több évtizedes szerszám, amit féltve őriz. De csináltak babakanalat vagy zsírkavaró, hatalmas fakanalat is.
A sokak által sparheltnek ismert – Mátrakeresztesen masinán – száradtak meg ezután a kanalak. Itt hasznosult a rengeteg faforgács, vagy épp elrontott kanál, kimaradó faanyag. Ezután már nem maradt már, mint a kreatív díszítés. Egy fakanál akár tíz évig is jó, persze csak ha nem hagyják a forró zsírban – mondja az örökké jókedvű Rózsi néni.
Egy nap alatt akár 1500 kanalat is elkészít Erdélyi Gyula. Ő is a szüleitől tanult meg mindent, ám a hetvenes évek környékétől már gépekkel dolgoztak. Így könnyebb a hasogatás és szeletelés, a folyamat azonban sok ponton ugyanaz, ugyanúgy kirajzolja például a mintát a tintaceruzával. Nagyrészt négy géppel, és ugyanennyi fázissal készül el a fakanál. De például a csiszolást a mai napig neki is egy idős asszony készíti el.
