<p>Tartalmasabb, izgalmasabb életet él, mint a legtöbb ember, holott nem lát. Ebből a hátrányból kovácsol előnyt, hogy példát mutasson.</p>
Legutóbbi világcsúcsával ismét az érdeklődés középpontjába került a 43 éves Karvai Sándor. Elektromos autót vezetett egyedül a Balatonszepezdet átszelő országúton tíz percig, egy 2,5 kilométeres távon, ráadásul Y fordulóval. Mindez nem lenne érdekes, ha nem egy vak emberről lenne szó. Ez nemcsak az önmagának szóló bizonyítási vágyról szól, hanem a példamutatásról is a sorstársai előtt.
– Van egy ikertestvérem és egy bátyám, de csak én vagyok születésemtől fogva vak. Ezzel tisztában is voltam, nekem ez volt a természetes, de a hátrányát csak tizennyolc éves koromban tapasztaltam meg először, amikor azt mondta a lány, akivel szorosabb érzelmi kapcsolatom alakult ki, hogy szégyell a barátai előtt. Ez nagyon fájt – mesélte a Borsnak a Sándor.
Óvodába nem járt, mert helyben, Honton nem merték felvenni. Az általánost a Vakok Intézetében végezte, ahol megtanulta a Braille-írást, a domború nyomtatott nagybetűket és az aláírását is „látó” betűkkel. Középiskolába már Budapesten a Teleki Blanka gimnáziumba járt, látók közé.
– A kötelező olvasmányok megvoltak kazettán, az órák anyagát felvettem, a diáktársaim pedig felmondták a jegyzeteiket. Tulajdonképpen csak a geometria ment nehezen – idézte fel emlékeit Sándor, aki látó gyerekek között nőtt fel. Semmiből sem akart kimaradni, az érettségi után is dolgozni szeretett volna.
– Ez a legnehezebb. Először egy telefonközpontban találtam állást egy SZTK-ban, de csak helyettesítőként, aztán 1995. augusztus 9-én beléptem a Főkefébe, ahol először a kindertojások kapszulájába raktuk bele a játékokat, aztán jött a tollösszeszerelés, majd papíripari feladatok, például dossziéhajtogatás. Huszonhárom éve a száz kilométerre lévő Hontról járok be Budapestre dolgozni. 2:55-kor kelek, és este fél hétre érek haza – mesélte.
Biztonságosan közlekedni az intézetben tanult meg. Minden útvonalat pontosan ismer. Tudja, hogy hol kell elfordulni, hol, melyik járműre kell felszállni.
– Megtanultam egyedül biciklizni a faluban. Eleinte estem, de aztán minden kátyú helyét tudtam. Persze a motort és az autóvezetést se hagytam ki. A visszaverődő hangok is tájékoztatnak az akadályokról. 2009-ben Kőváry Barna országos bajnokságot nyert raliversenyen, ahol én voltam mitfahrer.
Sándor tizenkilenc évesen nősült először, és 1995-ben megszületett az első gyermeke. Tizennyolc év után váltak el. Két éve újra nősült, szeretnének gyereket. Jelenleg két dolgot is csinál. Reggel műsort vezet a balassagyarmati Megafon FM-ben és kommunikációs feladatokat végez a Kézmű Főkefe Erfónál, bizonyítandó, hogy a fogyatékossággal élők is képesek értékteremtésre. Eljár iskolákba, beszélget gyerekekkel.
– Múltkor mondta egy igazgató, hogy ilyen csendben nem is tudja, mikor voltak ezek a kamaszok, mint az előadásom alatt.
