Kiemelkedő tehetség volt a XV. századi magyarországi „politikusok” között, ám vajmi kevéssé lehetett kedvelt – állítja Horváth Richárd történész Mátyás királyról (1458–1490). Akkoriban azonban nem is volt szempont egy hatalmasság esetében, hogy szeressék.
Mátyás-emlékév van, hiszen Hunyadi János fiát 560 éve választották királlyá. A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa, Horváth Richárd avatott szakértője a népmesékbe is bevonult uralkodónak és korának. A Mesék és sztereotípiák helyett: Mátyás király és uralkodása című írása azért született, hogy rendet vágjon legenda és valóság között. Erre támaszkodtunk összeállításunkban.
A török
Apjához, Hunyadi Jánoshoz hasonlóan ő is törökverőként szerepel a köztudatban. A mai napig tartja magát az a vélekedés, miszerint a király azért szeretett volna német-római császár lenni, hogy a nagy birodalom erejét is az oszmánok ellen fordíthassa. Ezzel szemben Mátyás valójában felmérte országa katonai és gazdasági erejét, és ennek fényében viszonyult a törökkérdéshez. Esze ágában sem volt maga és királysága ellen fordítani a teljes szultáni hadigépezetet.
Az igazságosság
Sokáig azt feltételezték, hogy az igazságos uralkodó legendája annak hatására alakult ki, hogy az egyébként keményen adóztató Mátyás halála után káosz lett úrrá a Magyar Királyságban. Valószínűbb azonban, hogy maga Mátyás is sokat tett még életében saját legendáriuma megteremtéséért. Főleg azzal, hogy saját udvari történetírókat alkalmazott, akik természetesen a legjobb színben tüntették fel.
Az álruha
A franciáknál IV. Henrikről (1589–1610), a németeknél Nagy Frigyesről (1740–1786), az osztrákoknál II. Józsefről (1780–1790) tartották/tartják úgy, hogy inkognitóban járt-kelt az alattvalók között, ám valószínűleg egyikük sem tett ilyet. A Mátyással kapcsolatos efféle híreszteléseknek viszont a történészek szerint van némi alapjuk.
A koronázás
A Mátyás királlyá választásához kötődő történetek a kutatók szerint „hozott anyagok”, az óperzsa mondavilágból jöhettek. Az egyikben a korona magától a fejére száll, a másikban a vasekével szántó, de délidőben az ekét a földből kifordító és azt asztalnak használó Mátyás azt a jóslatot hallja, hogy azt választják királynak, aki vasasztalról eszik. Egyébként a koronázás nem a Duna jegén volt. Mátyást 1464. március 29-én a magyar királyok szokásos koronázási helyén, Székesfehérvárott koronázták.
A nemesség
Általánosan elterjedt, hogy Mátyás a hatalmát jelentős mértékben a köznemességre és a városokra támaszkodva tudta megőrizni a hataloméhes és egymással is rivalizáló főurakkal szemben. Ez is teljes tévedés: hatalomra kerülésének első percétől nem uralkodhatott volna a legnagyobb birtokosok, vagyis a főnemesek minden támogatása nélkül.
A mérgezés
Az is közhiedelem, hogy Mátyás nem természetes halállal halt meg: felesége végzett vele. Ám éppen maga Beatrix volt a legérdekeltebb abban, hogy a király minél tovább életben maradjon. A középkori Magyarországon nem volt könnyű az özvegy királynék sorsa, hiszen hatalmuk és befolyásuk csak a férjük életében létezett. Azt is tudnia kellett, hogy a magyar elit nem fogadná el egy nő uralkodását.
Ráadásul tudvalévő, hogy nagyjából Bécsújhely elfoglalásától (1487) Mátyásnak komoly egészségügyi gondjai voltak. 1489-ben, amikor tárgyalni akart III. Frigyes német-római császárral és fiával, Miksával, hogy bebiztosítsa fia, Corvin János utódlását, rossz egészségi állapota miatt elhalasztották a találkozót. Vagyis aligha igaz a legenda, miszerint megmérgezték.
