A fővárosi állatkert mágnesként vonzza a látogatókat. Nem csoda, hiszen szó szerint karnyújtásnyira kerülhetünk a különleges állatokhoz. Ám sokat ront az élményen, ha néhány érdeklődő képtelen normálisan viselkedni.
Forrás: Csányi Kriszta
Ha beleképzelném magam a fővárosi állatkert lakóinak helyébe, nem lennék túl boldog. Az állatok látszólag remekül érzik magukat a ketrecek és a több centi vastag üvegablakok nyújtotta biztonságban, a látogatók azonban a jelek szerint átléptek egy határt, amit már az állatkert munkatársai sem néznek jó szemmel.
Dörömbölés a majmoknál
Januárban például le kellett zárni a majomházat, miután egy nemrég született gorillabébit akkora érdeklődés övezett, hogy a dolgozók kénytelenek voltak felfüggeszteni a látogatást. A munkatársak a döntésüket azzal indokolták: az emberek hangoskodással, kopogással és vakuzással idegesítették az állatokat, kénytelenek voltak lépni. Az ünnepi forgatagban ezért egyből a majomház, és az azt övező elkerített kifutók felé vettük az irányt, hogy feltérképezzük az ominózus terepet.
Noha a kisgorillának a nyomát sem találtuk, az épület belsejében több furcsaságra is felfigyeltünk. Sajnos a majmokat több gyerek ezúttal is kopácsolással zavarta. Ráadásul a szüleik egyáltalán nem próbálták csitítani őket, helyette inkább a mobiljukkal fényképezték az állatokat, nem egyszer vakuval, ami a felvillanó fény miatt rendkívül zavarta az emlősöket. Ami azonban még megdöbbentőbb, egy kislány kerékpárral száguldozott fel-alá a majomházban úgy, hogy a házirendben világosan szerepel, bringával tilos az állatkert területén közlekedni.
Etetni tilos! Vagy mégsem?
Ezt követően a hüllőket, halakat és kétéltűeket vettük górcső alá. Örömmel láttuk, hogy a látogatók többsége betartotta a szabályokat. Az egzotikus vízi élőlényeket felvonultató helyiségben egy nyitott akváriumnál azonban néhányan kis morzsákat dobáltak a halaknak, holott ez szigorúan tilos. Erre, mint oly sok helyen, tábla is figyelmeztet. A helyzet a krokodiloknál sem volt jobb.
A hüllők vize csillogott a sok aprópénztől, amit egy mellettünk álló szülő szerint babonából dobnak be a vendégek. Abba persze nyilvánvalóan nem gondolnak bele, hogy a hüllők könnyen lenyelhetik ezeket az érméket, az pedig végzetes lehet a számukra. Szerencsére a varánuszok etetése lehetetlen a terráriumok üvegablakai miatt, ám tapasztalataink szerint így sem ússzák meg az atrocitást.
Ottjártunkkor épp külföldi turisták hergelték az állatokat az üveg ütlegelésével, majd almacsutkát lóbáltak az egyik példány előtt.
Figyelnek az emlősökre
A kenguruk és emuk között járva az állatkert egyik dolgozója minket is udvariasan figyelmeztetett, csomagoljuk el a szendvicsünket, amit belépés előtt felelőtlenül nem tettünk meg. Elvégre itt minden az állatok érdekében történik. Továbbhaladva végre fellélegezhettünk, habár a legjobban a kisállat-simogatótól tartottunk, kellemes meglepetés ért bennünket. A háziállatokkal rendkívül felelősségteljesen bántak a látogatók, kizárólag a számukra előírt zoocsemegével kínálták valamennyiüket. A szülők nagyon figyeltek a gyerekeikre, és örömteli volt azt is látni, hogy számos állatkerti dolgozó felügyelte a rendet. A nagytestű vadak többsége még csak a belső karámokban volt megtekinthető. Kivéve a vízilovakat, ám szerencsére a medencéjükben semmiféle ételmaradék nem lebegett, holott korábban szegények sokszor szó szerint úsztak a mocsokban. A zsiráfokat és a zebrákat azért a ravaszabbak most is megpróbálták különféle finomságokkal kényeztetni, de ez csak egyszer-kétszer jött össze nekik. Akiket rajtakaptunk, próbáltunk jobb belátásra bírni, hiszen az állatok egészsége, az, hogy minél tovább gyönyörködhessünk bennük, a mi érdekünk is.
Besegítenek a biztonságiak
