Sorozat a Borsban - Stadler Józsefet 1994. január 14-én egymillió dolláros váltságdíjért elrabolta a csecsen maffia. Méry Péter napokban megjelenő, Az utolsó interjú című könyvéből szemlézünk. 2. rész
Forrás: MTI
„Amikor felértünk az emeletre, valamelyikük azt kezdte forszírozni a többieknek, hogy dobjanak le a pincébe. Akkor meg minek kellett ilyen magasra feljönni? – gondoltam. [...]
Aztán egyszer csak meghallottam a vámudvar vezetőjének hangját, aki azt üvöltözte, hogy ne bántsatok, ne bántsatok, és még meg is sajnáltam, de utóbb persze kiderült, hogy színjáték volt az egész. Márton úr alaposan összejátszott a bűnözőkkel, és miután elhallgatott, engem kezdtek vallatni az iránt „érdeklődve”, hogy hol tartom a pénzemet.
A bankban – válaszoltam őszintén, de ezen annyira megsértődtek, hogy még jobban kezdtek ütlegelni, pedig az igazat mondtam, mert esténként már se az irodába’, se otthon nem tartottunk komolyabb összeget. [...] Próbáltam arra vezetni őket, hogy nincs más módjuk a pénzhez jutásra, mint ha elengednek, és kiveszem a pénzt a bankból, de csak kötötték az ebet a karóhoz, engem meg a székhez, és már annyit vertek, hogy mégiscsak elájultam.
Ekkor éppen azt kezdték csinálni, amit a filmekben lehet látni, egy vödör vízzel locsoltak fel, hogy magamhoz térjek, és amikor ez megtörtént, folytatták az ütlegelést.
Aztán, amikor eldőltem, a székkel együtt lefektettek, és késekkel hadonásztak a fejem körül olyan erővel, hogy néha még ma is hallom a suhintásukat. Az egyik olyan közel volt hozzám, hogy a késhegye belecsípett a fülembe (ma is látszik a nyoma), és éreztem, ahogy a vér folyik le a nyakamon.
Ez már nem is krimi volt, hanem egy valóságos horrorfilm, aminek, sajnos, én voltam a főszereplője, és már azt sem bántam volna, ha meghal a főhős, csak legyen már vége a rémségeknek. Ez a kínzás órákon keresztül folyt, de nem jutottunk előbbre, mert én nem tudtam mást mondani nekik a banki pénzfelvételen kívül.
Ekkor az egyikük felvetette, hogy vágják le az egyik ujjamat a rajta lévő arany pecsétgyűrűvel együtt, és küldjék el a Marinak. Nagyon úgy nézett ki, hogy ez a fazon is nagy mozilátogató lehetett, mert ezt a verziót én is vagy tucat filmben láttam, amikor még legénykoromban beültem egy-egy filmre valamelyik menyecskével. [...]
Hosszas huzavona után végül úgy döntöttek, elengednek, és még követni sem fognak, de ha másnap nem adok nekik egymillió dollárt, akkor az egész családomat kinyírják velem együtt, a telepemet pedig felrobbantják.”
