<p>Mindenki emlékszik Alfred Hitchcock klasszikus horrorjára, a Madarakra. Az égből támadó varjak ezúttal óvodásokra csapnak le, méghozzá nem a filmvásznon, hanem a valóságban.</p>
A Debreceni Egyetem természetvédelmi tankszéke kiadott egy tanulmányt az egyre inkább elkanászodó és városiasodó madarakról. Egészen pontosan a dolmányos varjakról, amelyek egyre több problémát okoznak a városban. Az elmúlt öt évben a másfélszeresére nőtt a számuk, és a hírek szerint már óvodásokra és házi kedvencekre is lecsaptak. A tanszék munkatársai amondóak: hamarosan szükség lehet a dolmányos varjak városi állományszabályozására.
Bejönnek a városba
A Magyar Madártani Egyesület munkatársa, Orbán Zoltán szerint nagyrészt magunknak köszönhetjük, hogy a varjak beköltöztek a sűrűn lakott településekre is.
– A dolmányos varjú alapvetően egy vadon élő állat. Általában a gyepeken táplálkoznak, összeszedik a kártevőket. A mezőgazdaság azonban egyre több hibát vét a földeken, elpusztítják a madarak eleségeit, ezért jönnek a városokba. A rengeteg fakivágás is megzavarja őket, hiszen ezzel a fészkelőhelyeiket pusztítjuk el – vélekedett Orbán Zoltán.
Nem ok nélkül támadnak
Orbán Zoltán úgy véli, hogy teljesen természetes reakció a varjak agresszív viselkedése az év egy bizonyos szakaszában.
– Május közepétől június közepéig zajlik a varjúfiókák fészekelhagyása. A szülők ilyenkor egy védelmi kört húznak fel a fészek körül, amely 10, 20 vagy 100 méter is lehet. Ami ezen belül bemegy, azt megtámadják, legyen szó emberről, de akár egy elefántra is rámennének. Persze sokan megijednek, és sztereotípiákat gyártanak, ha egy ilyet átélnek. Helyette inkább óvatosnak kellene lenni, és ismerni a természetet. Az elhagyott fiókákat sem szabad magunkhoz venni. Értelmileg egy 3-4 éves gyerek szintjén vannak, így könnyen megtanulják, hogy az embertől könnyű ételt szerezni, és rászoknak a lopásra – tette hozzá Orbán.
Kár utálni a galambot
A Makó belvárosában élők évek óta ádáz harcot vívnak a parlagi galambokkal, akik a lakosok szerint rettentően túlszaporodtak, emellett koszosak, büdösek, az ürülékük pedig betegséget terjeszt.
– Nem tudok olyan felmérésről, amely pontosan megmondaná a galambállomány pontos számát. Kérdem én: akkor mi alapján mondjuk, hogy túl vannak szaporodva a galambok? Ezek házi állatok, amelyeket annak idején szabadon engedtünk, ők pedig alkalmazkodtak. Ezért sem szabad etetni őket a városokban. A galambokat azért sem szeretjük, mert többen vannak, mint a rigók vagy a verebek, többet látjuk őket. Egyáltalán nem koszosabbak vagy károsabb az ürülékük, mint mondjuk a rigóknak vagy a verebeknek – magyarázta a szakember.
