A gyerekeiért bármit megtenne. De azt tudja, hogy mit kell csinálni, ha nagy a baj? A kicsiknél minden másodperc számít, ezért kell tudniuk a szülőknek, hogy mit tegyenek!
A gyermekek könnyen félrenyelhetnek, de nyáron a medencében is történhetnek olyan balesetek, amikor csak az újraélesztés segíthet. Szerencsére a kicsik megmentése nem sokban különbözik a felnőttekétől, de minden szülőnek fel kell készülnie a legrosszabbra. Dr. Horváth Eszter, a Gyermek Intenzív Terápiáért Alapítvány elnöke a Kisalföldnek elárulta: az első öt perc a legfontosabb, vagyis az az idő, amit a mentők nélkül töltenek.
1. Mérjük fel az állapotot!
Minden esetben az első feladat, hogy meggyőződjünk arról, hogy valóban nincs eszméleténél a gyermek. Ezt úgy tudjuk megtenni, ha a két vállát megfogjuk, óvatosan megrázzuk, és közben szólongatjuk őt. Ha nem reagál, akkor helyezzük biztonságos, kemény helyre, például asztalra, és közben kérjünk segítséget!
2. Fejet hátra!
Hogy megkönnyítsük számára a légzést, picit billentsük hátra a fejét! Az egyik kezünket tegyük a homlokára, az állcsúcsát pedig egy-két ujjunkkal vagy a kezünkkel billentsük hátra, hogy egyenes legyen a légút. Mielőtt megkezdenénk a lélegeztetést hallgassuk és nézzük meg, hogy biztosan nem vesz levegőt a gyermek! Ezt megtehetjük úgy, hogy a kicsi arcához tesszük a fülünket, így nemcsak halljuk, hanem a bőrünkön érezzük is a levegőt. Ezzel együtt a mellkas mozgását is figyelni tudjuk. Ha tíz másodperc alatt nem észlelünk legalább két levegővételt, akkor nekünk kell segíteni.
112
3. Emelkedjen a mellkas!
Onnantól, hogy nem lélegzik a gyermek, versenyt futunk az idővel, ezért minél előbb újra kell éleszteni. Az első a befújás. A fejet tartsuk hátrabillentve, hogy könnyebben áramoljon a levegő, és fújjunk be ötöt!
Csecsemőnél a szánkat az orrára és a szájára is tegyük rá, és éppen egy pici levegőt adjunk neki. A nagyobbaknál csak a száján át lélegeztessünk, de neki sem kell sok. Ha megemelkedik a mellkas, akkor jó. Ha meg volt az öt befújás, tíz másodpercig figyeljük a reakcióit! Ha nem köhög, csuklik vagy mozog, folytatni kell az újraélesztést.
4. Ezeket a számokat ne felejtse el: 30/2!
Mindig harmincszor kell lenyomni a mellkast, utána kétszer kell befújni. Csecsemőknél csak két ujjunkat tegyük a szegycsont alsó részére a mellkason keresztbe, és ott nyomjunk be körülbelül három-négy centiméternyit!
A nagyobb gyermekeknél már a felnőttekhez hasonló nyomást kell végezni. A karunkat nyújtsuk ki teljesen, a két kézfejünket pedig tegyük egymásra, úgy nyomjuk be a mellkast négy-öt centiméternyit! Ha az első 30/2 sort megcsináltuk, hívjunk mentőt, ha ezt más még nem tette meg, ezután folytassuk az újraélesztést, amíg a segítség megérkezik!
Félrenyeléskor résen kell lenni
– A csecsemőnél a szülők üljenek le a karjukat pedig fektessék a combjukra! A gyermeket arccal és fejjel lefelé tegyük a kezünkre úgy, hogy a tenyerünk a hasa felső részénél legyen. A pici lapockái közé üssünk ötször gyorsan, de ne túl erősen! Ha ez nem segít, akkor fordítsuk meg a gyereket, és az újraélesztéshez hasonlóan, két ujjunkat lökő mozdulatokkal nyomjuk a mellkasát – mondta dr. Aschenbrenner Zsuzsanna gyermekorvos. – Az idősebb gyermekeknél a Heimrich-féle műfogást kell alkalmazni. A gyermeket öleljük át hátulról, ökölbe kulcsoljuk össze a kezünket a hasa alsó részén! Befelé és felfelé irányuló lökésekkel próbáljuk meg kiköpetni vele a tárgyat – tette hozzá a szakértő.
