Már gyermekkorában is sokkal jobban foglalkoztatták a felhők, mint másokat, és bár végzett geográfus, a meteorológiát autodidakta módon tanulta ki. A Heavenman művésznevű viharvadász ma már „egy kis dörgés” miatt nem indul neki.
A többséget a frász töri ki, ha dörög az ég és cikázik az istennyila. És van olyan is, akinek az a mániája, hogy követi a vihart, hogy egyedülálló fotót készíthessen egy-egy ritka felhőről vagy lecsapó villámról. Ilyen Tóth Gábor Gyula, vagyis Heavenman is. A viharok imádata már gyerekként elkapta, többet foglalkozott az égi jelenségekkel, mint a földiekkel. Úgy kezdte, hogy az első fényképezőgépét teljesen eláztatta: Szegeden, a belvárosi hídon várt egy jó fotóra, ám úgy elázott, hogy a gép mehetett a kukába.
Bádogos az ég
Korábban sokat indult bringával a szeghalmi határnak, hogy minél jobb képeket készítsen, s közben az Időkép észlelői közé is felcsapott. Mivel végzett geográfus, és hobbija a meteorológia, másokkal is megosztotta tudását a felhőkről és villámokról. Persze ma már sokkal profibban elemzi az időjárás különös együtthatóit, és ezekből következtet, vagyis egy kis morajlás miatt még nem indul el.
– Eddig ugyan csak egyszer fordult velem elő, de akkor közel álltam ahhoz, hogy belém csapjon a villám. Ugyanis nem igaz, hogy azok mindig a legmagasabb pontot keresik, sőt! A hátam mögé vágott tizenöt méterrel. Úgyhogy tanúsíthatom: valóságos lökéshullámmal érnek földet – avatta be a Borsot a viharvadász, aki igyekszik minél ritkább felhőket is elcsípni. Ahogy mondja, van miből válogatni, ugyanis a tíz alap felhőfajon kívül még legalább 100–120 altípus is létezik.
Feszültség
A zivatar – avagy vihar – fontos jellemzője, hogy elektromos jelenséggel kapcsolódik össze (ezért nem keverendő össze például egy kiadós záporral), tehát villámlás, mennydörgés tapasztalható. Általában a talajfelszín negatív töltésű, a légkör pozitív töltésű, s köztük feszültség alakul ki. Bizonyos meteorológiai helyzetekben ez a feszültség nagyon megnövekszik, és ha egy kritikus értéket meghalad, elektromos kisülés indul meg, ez a villám.
MINDENNAPOS villámok
A zivatarcellák közötti – angol nevén cloud to cloud [CC] – villámok többnyire vízszintesek, hosszúságuk akár a 40–50 kilométert is elérheti.
A zivatarfelhőn belüli – angolul intracloud [IC] – villámok többnyire függőlegesek és rövidebbek, maximum pár kilométeresek. Ezeket nem látjuk, csupán villanásokat a felhő belsejéből.
RITKA VILLÁMOK
A felhőből a környező légkör tértöltése irányába kialakuló, úgynevezett cloud to air [CA] villámok. A lecsapó villámok, amik minden bizonnyal a leglátványosabbak (angolul cloud to ground [CG]).
A felhő és a földfelszín között „játszódnak le”. Áramerősségük a néhány kiloampertől néhány száz kiloamperig terjedhet. Nagyon speciális az üllő nevű felhőtípusból a földre csapó villám (anvil to ground [AG]).
Egy ilyen villám több kilométerre is lecsaphat a kiindulási pontjától, innen ered a derült égből villámcsapás szólásunk.
Kis magyar felhőhatározó
| Latin név | Magyar név | Szint |
| cirrus | pehelyfelhő | magas |
| cirrocumulus | bárányfelhő | magas |
| cirrostratus | fátyolfelhő | magas |
| altocumulus | párnafelhő | középmagas |
| altostratus | lepelfelhő | középmagas |
| nimbostratus | esőrétegfelhő | több szintet átfog |
| stratocumulus | gomolyos rétegfelhő | alacsony |
| stratus | rétegfelhő | alacsony |
| cumulus | gomolyfelhő | alacsony |
| cumulonimbus | zivatarfelhő | több szintet átfog |
A magas szintű felhők (7–13 kilométeren) jégkristályokból állnak, a középszintűek (2–7 kilométer magasan) jégkristályokból és túlhűlt vízcseppekből egyaránt, tehát vegyes halmazállapotú felhők. Az alacsony szintűek (0 és 2 kilométer közt) pedig túlnyomóan vízcseppekből állnak, csupán a téli hónapokban találhatóak bennük jég- és hókristályok. Forrás: met.hu
