Legutóbb július 5-én emeltek ki a Dunából egy százkilós II. világháborús bombát. A tűzszerészeknek nem volt könnyű dolguk sem a megtalálásnál, sem a kiemelésnél. Ennek kapcsán beszélgettünk Sopronyi Richárddal, aki ipari búvárként arról is beszélt, hogyan történik a folyómedrek mélyén megbújó robbantótestek felderítése.
A bombára a Red Bull Air Race kapcsán talált rá véletlenül egy civil búvárcsapat az Erzsébet híd közelében. Az első hírek arról szóltak, hogy nem is biztos, hogy bombáról van szó, aztán pedig arról, hogy nyoma veszett és nem találják. Utánajártunk, hogy mi is történhetett azokban a napokban a víz alatt.
Sopronyi Richárd több mint húsz éve foglalkozik ipari búvárkodással, ha valaki, akkor ő pontosan tudja, hogy milyen nehéz feladat a mederfenéken tájékozódni a vaksötétben. Az ipari búvárok feladata ellenőrizni a hidak, hídpillérek, csatornák, víztározók, vagy mederfenék állapotát, ami nem könnyű feladat, mert a folyók fenekén általában nagyon kevés a látótávolság.
Két évvel ezelőtt például ő bukkant rá csapatával csatornaellenőrzési munkálatok közben egy GP–1000-es amerikai típusú bombára. Ezután pedig segített visszanavigálni a tűzszerészeket a bomba pontos helyéhez. A Rákóczi hídnál akkor szerencsésebbek voltak ugyan a körülmények, nagyobb volt a látótávolság, de a legtöbb esetben ez legfeljebb húsz centi – jó esetben.
– Nagyon nehéz megtalálni valamit a víz alatt, ilyenkor vak- sötétben haladunk, hasalva, miközben rajtunk van körülbelül hetven kiló plusz, hogy ne vigyen el a víz. Ólombakancsban, csak mászva tudunk előrejutni. Óriási erők dolgoznak lent a víz alatt, olyan, mintha négy ember tolna egyszerre – magyarázza Richárd.
Ilyen helyzetben csak a tapintásra tud hagyatkozni a búvár, és a tárgyak formájából lehet sejteni, hogy mi lehet ott. Ezért is nehéz megállapítani, hogy valóban bomba-e, mert csak annyit érez, hogy egy henger alakú tárgy, ami akár bója is lehet.
Sok bomba van még
Viszont, ha egy bombának tűnő tárgyat találnak, jelenteniük kell a rendőrségen, ők értesítik a tűzszerészeket és ők állapítják meg, hogy valóban arról van szó, vagy sem.
– Nem jelölhetjük meg a robbanószerkezetet, nem hozhatjuk fel, semmit sem lehet vele csinálni, mert az már robbanóanyaggal való visszaélés. Ezért is nehéz például ilyen viszonyok között újra rátalálni az adott tárgyra. A kiemelésnél pedig mindenkinek, nekünk is el kell hagyni a helyszínt – teszi hozzá a búvár.
Hasonló feladatban vettek részt például a párkányi Mária-Valéria híd építése előtt is, ott tizenhat aknát találtak, amik vélhetően egyszerre borultak a vízbe, felrobbanás nélkül.
– Érdekes munka volt például, amikor a Móri bankrablás kapcsán a gépfegyver után kutattunk a Dunában, mert a tettes azt állította, hogy oda dobta be. Fegyvert persze nem találtunk, ellenben sok rendszámot, lopott dolgokat, amiket behajigáltak. De mi csak felderítjük a folyómedret, a többi már a rendőrség dolga.
Több mint 5 ezer merülés
Richárd az ipari búvárkodás mellett több búvároktatási szervezetnek tagja, számos szakbúvárterület oktatója, oktatóképzője, mint például mentő- és oxigénes, elsősegélynyújtó-, gyermek-, kevertgázos-, mélymerülő, roncs-, jég alá merülő, száraz ruhás, éjszakai, vagy éppen kereső-kutató-búvárkodás, több mint ötezer merüléssel. Versenyúszóként kezdte, 1988 óta búvárkodik, 1996-tól oktató. Tizenkét éven át volt a Magyar Búvár Szakszövetség elnökségének a tagja, ebből 8 évig a technikai alelnök. Lassan tíz éve gyerekeknek is szervez búvártáborokat nyaranként.
