Bizarr élmény tántorította el az orvoslástól, így csak a szerep kedvéért alakítja Pajkaszeg jóságos dokiját.
Forrás: Knap Zoltán
Az egyik legfoglalkoztatottabb színész, Kossuth-díjas, több sorozatban, darabban játszik. Ki hinné, hogy halottakat tologatott, téglát pakolt, lakatosműhelyben dolgozott? Revis-derűvel múltat idéztünk két jelenet között.
Forog A mi kis falunk harmadik évada. Pajkaszegen ön az embereket is gyógyító állatorvos. Akart valaha orvos lenni?
Gyerekkoromban sok minden megfordult a fejemben, de hogy orvos legyek, az nem. Talán azért, mert egyszer nyári szünetben dolgoztam a tatabányai kórházban, mint hullatoló. A betegágyon meghalt embereket kellett kitolni a hullaházba. Az nagyon jól fizetett.
Tényleg ezt csinálta?
Nagyon nagy protekció kellett hozzá. A legjobb barátom édesapja volt az igazgató-főorvos, ezért sikerült. Na, akkor teljesen elment a kedvem az orvoslástól. Csak halottakkal találkozni így első körben nem vonzó dolog.
Hogy van a mondás: minden voltam, csak hullamosó nem. Magára félig igaz.
Vannak színészek, akik kedvelik. A Saul fia főszereplője, Röhrig Géza jelenleg is azzal foglalkozik, ha jól tudom. Gáti Oszi pedig temetőgondnok.
Miért dolgozott diákként?
Nálunk szokás volt. Gimnázium alatt lakatosüzemben dolgoztam minden nyáron. Ha volt alkalom, szombat, vasárnap még vagonokat is raktunk ki. Ami szintén rettenetesen jól fizető hely volt, de a komoly palik lenyúlták a jó munkát, azt, amit gyorsan ki lehetett pakolni. A sódert, a szenet hamar le lehetett tolni, azzal nagyon jó pénzt kerestek. Mi meg olyanokat kaptunk, ami sokáig tart, mert nem lehet ömlesztve kiszedni a vagonból, mint a téglát. Az nagyon fárasztó volt.
Kemény diákmunkák.
A Komárom megyei építőipari vállalat lakatosműhelyében is kiszúrtak velünk. Akkor nem panel-, hanem blokkházak voltak, azoknak az ajtóit készítették ott. Százötvenkét kiló volt egy ajtó, naná, hogy a diákokra bízták.
Ketten hordtuk ki és festettük le míniummal, ami egészségtelen, mert magas ólomtartalmú. Be is tiltották. Akkor minden mérgező volt, a Bambi szörp is, mert kátrányszármazék volt az ízesítőszere. Azért még megkapjuk most is, azokkal az üdítőkkel, amikben aszpartám van. Beláthatatlan következményei lesznek.
Így nem lett lakatos…
Szívesen lettem volna orvosbiológus. Érdekes, de van egy orvosbiológus, aki ha jól tudom, Tihanyban dolgozik, őt is Reviczky Gábornak hívják. Név szerint tehát az lettem! Repülőgép-navigátor is szerettem volna lenni. Akkor Tu–104-esek voltak, öt embernek kellett vezetni. Eredetileg bombázók voltak, majd átadták a polgári forgalomnak.
Mikor jött a színészet?
Egészen pici koromban. Általános iskola első osztályának első fél évében azt mondta az osztályfőnököm, fiam, belőled nagy bohóc lesz.
Állandóan hülyéskedtem, szórakoztattam az osztályt. A magatartásom hagyott némi kívánnivalót maga után, de a többiek szerettek. Korán kezdtem a színjátszást is, hetedikes voltam. Csináltunk a nyolcadikosok ballagására egy darabot, és meg kell mondjam, azóta sem volt akkora sikerem.
Komolyan?
A jelenet végén lementünk az öltözőbe, mire rohant utánunk az ügyelő, gyertek vissza. Nem a darabnak volt vége, csak a jelenetnek, de annyira tapsoltak, hogy vissza kellett mennünk. A gimnáziumban felismerték, hogy van bennem spiritusz. Az egyik tanárnőm férje volt Éles Béla, nála kezdtem, a Tatabányai Irodalmi Színpadon. Riasztóan sokat játszottunk, főleg verses összeállításokat.
Onnantól már nem volt megállás?
Elsőre nem vettek fel a főiskolára, de annak is megvolt az oka. Nem hozta ki a posta az értesítőt. Tatán voltam horgászni, és volt egy olyan érzésem, hogy haza kell jönnöm Pestre. Reggel érkeztem, és akkor hozták ki újra a táviratot, hogy aznap délután háromra menjek felvételire. Harminckét nő volt, én egyedül fiú.
Gondoltam, ezen az akadályon csak túl tudok jutni, de nem. Vámos László felvételiztetett, a választékból Antonius beszédét kérte. Rettenetes meleg nap volt, nem készültem fel, éppen csak átöltöztem. Vámos azt kérte: „képzelje el, hogy egy hatalmas téren van, több ezer ember előtt, tessék ehhez alkalmazkodni!”. De én ugyanúgy mondtam tovább, nem érdekelt. Nem is jutottam be. A következő évben Ádám Ottó felvételiztetett, azonnal felvettek Ady Endre Őrizem a szemed című versével. Rövidet választottam, nem szerettem terhelni magamat.
A főiskolán renitenskedett?
Hát igen, Nádasdi Kálmán ki is akart rúgni. – Ha nem lesz jó a színészvizsgája, röpül! – mondta.
Miért? Magaviselet?
Igen. Egy francia sanzont kellett az énekvizsgámon előadni, ami egy koldusról szólt, aki minden este a híd alá megy aludni. Nem vidám dal. Nádasdi azt tanácsolta, úgy képzelje el, mintha Chevalier lenne.
Vegyen fel egy Chevalier-kalapot, legyen egy sétapálca a kezében, ha kilép a színpadra, azonnal teremtse meg a kontaktust a közönséggel. Amikor elmondta, úgy néztem rá, mint aki hülyeségeket beszél. Nem értettem, hogy jót akart nekem ezzel. Megsértődött, de olyan jól sikerült a színészvizsgám, hogy megúsztam.
Beszélgessünk a szerelemről!
A negyedik házasságomban élek, ez már huszonnégy éve tart, és itt van vége.
Miért más ez, mint az előzőek?
Senki sem találja meg azonnal a párját. Illetve, aki megtalálja, annak szerencséje van. Nekem negyedszerre sikerült, és ez így is marad.
Kedves magától, hogy elvette az első hármat is.
Igen, volt ilyen rossz szokásom. De ez így nem pontosan igaz. Volt olyan házasságkötésem is, hogy a párom elvitte a személyi igazolványomat és bejelentkezett. Csak arról értesültem, hogy esküvőnk van. Az másfél évig tartott.
Mi az, amit igazán szívesen csinálna?
Megpróbáltam úgy intézni, hogy csak érintőlegesen legyek a pályán. Elmentem szabadúszónak, hogy megszabhassam, mit vállalok és mit nem. De nem jött be, mert sokkal több dolgom van, mint előtte.
A Pesti Magyar Színházban zsinórban több szerepet visszaadtam. A dzsungel könyvét huszonnegyedik éve játszom, sosem veszik le, Molière Képzelt betegét tizennyolc éve, a 245. telt házas előadásnál tartunk, pedig mindenki belebukott. A Valahol Európában-előadásban Simon Pétert játszom, sosem veszik le. Minek ennyit játszani? Hát persze, hogy visszaadok egy új szerepet. Programot csinálni magamnak? Minek? Talán megcsinálom a Legyetek jók, ha tudtok!-ot, Vajda Kati darabját Eperjessel. De ez sem biztos.
Nagy csibész maga, kuncog közben. Mit csinálna, ha nem dolgozna?
Muszáj dolgozni, mert a nyugdíjam 99 400 forintra kúszott föl. De ha tehetném, egy kicsit többet horgásznék.
Névjegy
Született: Tatabánya, 1949. március 28.
Édesanyját tragikus körülmények közt, gyerekkorában elvesztette
1986-ban Jászai-, 2012-ben Kossuth-díjat kap
Az ő hangján szólal meg többek közt Robert De Niro és Jack Nicholson
Negyedik feleségével, Krisztinával Ráckevén él.
Három lánya, egy fia és négy
unokája van
