Forrás: Thinkstock
Akkor most újabb pont kerül egy nagyon régi vita végére! A radardetektorok és -blokkolók igen széles választékát lehet elérni, de külföldről, leginkább az Egyesült Államokból is sokan szereznek be ilyen eszközöket. A megvásárolni kívánt modellnél azonban óvatosnak kell lenni, a Magyarországon a rendőrség által használt sebességmérő berendezéseket több amerikai modell nem is ismeri fel, így beszerzésük kidobott pénz.
A traffipaxjelzőket hazánkban megengedett használni, legyen az GPS-alapú, a fix pontokat jelző készülék (mint a VÉDA-kapuk) vagy az aktív berendezések, amelyek az autó előtti területet pásztázzák a traffipax sugarainak felismerése miatt. A lézeres mérésnél ezek a szerkezetek nem nyújtanak teljes biztonságot, mivel a mérőkészülékek nem folyamatosan sugároznak, csak ha a kezelő úgy ítéli meg, hogy a közeledő jármű átlépi a sebességkorlátozást.
A lézersugár átmérője a távolsággal arányosan fokozatosan nő, 100 m távolságban kb. 40 cm, 1000 m távolságban pedig kb. 4 m, ezért a 200–250 m-nél közelebbi mérés esetén nem minden esetben éri el a rendszámtáblára célzott lézersugár a szélvédőn elhelyezett detektort. Ilyenkor a külső érzékelő vagy a lézerblokkoló nyújthat szinte biztos jelzést. Ez utóbbi használata törvényileg tiltott. A magyaros törvényértelmezés szerint nem a készüléket, csak azok használatát tiltják, így azokat nem kell leszerelni, csak hivatalosan nem szabad használni.
A radardetektorok megfizethetőek, egy rendszámkeretbe épített jelzőkészülék már 20 ezer forint alatti áron is elérhető, de az erősebb, több szolgáltatást nyújtók 50 ezertől kezdődnek. A lézerblokkolóknál a gyártók is fejlesztenek, így manapság van már olyan berendezés, amely alapból parkolóradarnak álcázza magát, viszont az érzékelőire érkező lézernyalábot zavarként értelmezi, és újraindítja magát, miközben ellenjelet bocsát ki, ezzel megzavarva a sebességmérést. Ez néhány másodpercig tart, de épp elegendő lehet a vezetőnek, hogy szabályos tempóra váltson.
