- Écsanya, écsanya, olyan melegem van, úgy csobbannék a kacsákkal!
- Jaj, Tubikám, hisz utálod a vizet, emlékezz vissza, akárhányszor levizeztelek a nagy melegben, mindig megsértődtél és órákig duzzogtál a szőlőben.
- De ez most más, ott úszkálnak a kacsák, látom a fejüket, ha felágaskodom! Be akarok menni hozzájuk! - kérlelte Tubi écsanyát, aki végül engedett a nyomásnak, és beemelte kis tubus testét a vízbe.
- Écsanya a matracra tegyél rá, onnan jobb a kilátás, és még vizes sem leszek annyira!
- Jól van kis buksi, de csak egy kicsit, és cserébe levizezhetlek, aztán irány az árnyék! - üzletelt écsanya.
Tubika imádta a víz ringatózását, a félelemnek nyoma sem volt, hála a napszemcsis kacsáknak. Annyira belejött a vadászatba, hogy a végén már magától akart beleugrálni a vízbe.
Tegnap este aztán écsanya meglepte őt: kivette az egyik napszemcsis sárgaságot a vízből, és odaadta neki. Titkon hálás is volt a figuráknak, mert általuk legyőzte Tubbancs a víziszonyát.
Tubedli úgy megörült a kis haverjának, hogy azonnal átölelte, és együtt szenderültek álomba.
