Több tíz kilométer hosszú a kőbányai pincerendszer Budapest alatt. A járatok, barlangok és csarnokok mélyében sört, likőrt, de még repülőket is gyártottak.
A X. kerületi Bánya utcánál körben végig lakótelep, ám az álmosan bandukoló macska láthatóan tudja, a közelben sok helyen el tudni bújni. Azon gondolkodunk, vajon a gazdái tisztában vannak-e vele, mi bújik meg közvetlenül alattuk. Igaz, még mi sem igazán.
Azt láthatóan nem vettük komolyan, hogy ha lemegyünk az első szintre, a nagyjából 12 méteres mélységbe, ott téli hideg csap majd az arcunkba. Mindössze hét fok van lent, mégsem készültünk nagykabáttal. Szinte kiüt a hideg levegő, ami a bejárat felől áramlik már a pince elején, katonás vezetőnk, Somogyi Levente pedig rengeteg titokról mesél. Túránk negyvenedik percének környékén el is hangzanak az első tüsszentések, s a vágy, hogy mihamarabb a felszínre jussunk. Egyedül persze senki sem bolyonghat, különben sosem találna ki. A szabadulás csak körülbelül másfél óra után lehetséges.
Ész nélküli munka
Kőbányán összesen 77 gyár működött csak az 1910-es években. Sokszor ész nélkül folyt a munka a bányákban, a kőfejtésnek hála alig van Budapesten olyan ikonikus épület, amiben ne találnánk innen származó mészkövet. Gyakoriak voltak a bányabalesetek, amiknek ma is vannak utóhatásai. 2004-ben például egy kutyasétáltató alatt omlott be a talaj. Bár a nyolcméteres zuhanást túlélte a 62 éves férfi, mire kiemelték, elfogyott a levegője. Csak a magyar vizsla maradt életben a megrázó eset után.
Vécé helyett técé
Bár hivatalosan sosem számított óvóhelynek, a mintegy 30 kilométernyi rendszerben mégis találunk egy helyet, ami bár szűkös és élhetetlen, a minimális feltételek teljesülnek benne. Míg a Csepel Művekben nagyjából 25 ezer embert fogadnak be a föld feletti óvóhelyek háború esetén, addig a kőbányai bunker folyosóján alig férünk el ketten egymás mellett.
Sok kis helyiség sorakozik, a „gépházban” forgott a szellőztető, és vécék helyett técék álltak rendelkezésre. Arra ugyanis gondolni kellett, hogyan maradhatna tiszta és bűzmentes a levegő. Az emberiség legfontosabb kérdéseinek egyikére pedig szinte mindig találunk megoldást: a tartályokban nem vízzel húzták le a vécé tartalmát, hanem tőzeget kellett lapátolni rá. Az óvóhely manapság filmekhez is remek helyszínnek bizonyul, A vizsga című magyar alkotás zárójelenetei forogtak itt.
Versenyek helyszíne
Újabb, több mint 6 méter ereszkedés után jutunk el a pincerendszer legtöbb titkot rejtő mélységeibe. Ha lehet, még hátborzongatóbb a hideg és még mélyebb a sötétség. Az 1944-es repülőgyártás csarnokaiban járva már csak néhány csontvázat találunk. Szó szerint, a filmforgatások mellett ugyanis futóversenyek kedvelt helyszíne a pince, egy-két kellék pedig rendszeresen ott marad. 1944 második felében körülbelül 130 repülôgép készült el itt, aminek kétharmadát át is adták a Német Légierő részére.
