Ötvenöt évesen vágott neki Nyugat-Európa legmagasabb hegyének az autójavító Hefter József. Tizennyolc óra alatt 101 kilométert futott le, persze több sétával.
Három országot – Franciaország, Olaszország, Svájc – is érint az ultratávú terepfutó verseny, melyet minden évben a Mont Blanc-on rendeznek meg. A 4810 méteres hegynek pedig minden évben több mint kétezren vágnak neki. Az Ultra Trail du Mont Blanc (UTMB) összesen 171 kilométer, közben pedig van benne egy tízezer méteres szintemelkedés is.
Mindez még elszántabbá tette az 55 éves autójavítót, Hefter Józsefet, akinek nevezését a 101 kilométeres kategóriában befogadták a Mont Blanc-futásra.
– Negyvenes éveim elején kezdtem az aszfalton, de aztán átváltottam a terepfutásra, mert sokkal változatosabb – mesélte József a Borsnak. – Ez azoknak a sportja, akiket nem az eredmény sarkall, hanem az élmény, mint amikor valaki átússza a Balatont – vont párhuzamot a sportember, aki a Kinizsi százast már tízszer teljesítette, azaz legyalogolt Békásmegyerről Tatáig.
A terepfutás József szerint nem is mindig futás, mert vannak olyan meredek lejtők, ahol inkább már csak ütemesen gyalogolni lehet.
Az UTMB esetében persze kétszer akkora a szintkülönbség, és az időjárási viszonyok miatt is összehasonlíthatatlanul nehezebb.
– A terepfutásban sajátosan mérik a szintkülönbséget. Ha például valaki felmegy a Gellérthegyre, az 130 méter, de az ugyanakkora lejövetel már nem számít bele, viszont ha újra felmegy, az ismét 130 méter – magyarázta József, aki a 6100 méteres szintemelkedés helyett végül „mindössze” 4300-ig jutott.
– Aki az UTMB-n indulni akar, annak kvalifikációs futásokon kell részt vennie, és ha ez sikerült, akkor nevezhet. Többnyire három-négyszeres szokott lenni a túljelentkezés. Tavaly is indultam volna, de nem sorsoltak ki, az idén már igen. Az én kategóriámban tizennyolc óra volt a követelmény az olaszországi Courmayeurból indulással, majd Svájc után a franciaországi Chamonix-ba érkezéssel. Reggel fél tíz körül indultam, és másnap hajnali fél négyre kellett volna megérkeznem. A svájci Trient nevű pontnál viszont ki kellett szállnom, mert hat perccel túlléptem a szintidőt, ezért nem engedtek tovább – mondta József, aki szerint a túra a sár, a hideg és a nagy kövek miatt volt a legnehezebb. Végül 1500 kilométert levezetve, autóval jött haza.
– Reálisan nézve ennyire voltam képes, nem voltam elég edzett, az emelkedőkön nem tudtam hozni a tempót. A rajthoz közel elkezdett esni az eső, és minél feljebb mentünk, annál hidegebb volt. Nem vagyok csalódott, jövőre újra jelentkezem – mondta elszántan a férfi, aki legközelebb novemberben, a magyar Piros 85-öt teljesíti: Csillaghegyről indul kora reggel, Dömös és Dobogókő érintésével este Budaörsre fut be.
Rövidnadrágban indult a hegyre
A szervezők komoly felszerelést vártak el a versenyzőktől, ugyanis száz kilométeres széllel és mínusz öt fokkal is számolni kellett. Mindent szigorúan ellenőriztek is. József rövidnadrágban rajtolt el, húsz fokban, de kellett nála lennie hosszú- és esőnadrágnak, szél- és esőkabátnak, sípnak, feltöltött telefonnak a helyi mentők telefonszámávalm valamint egy lámpának két tartalék elemmel.
