Rezesova áldozatainak hozzátartozója: Mindennap gondolok rájuk, előttem van az arcuk, hallom a hangjukat
Forrás: Zsolnai Péter
A hvg.hu közölt hosszú interjút Rezesova áldozatainak két hozzátartozójával, akik közül egyikőjük, az áldozat fia, ifj. Medveczki György névvel, másikójuk név nélkül vállalta az interjút, őt M.-ként jelölték. A beszélgetés végén megkérdezték tőlük, most, hogy Rezesova hazament, pontot lehet-e tenni az ügy végére, hogyan lehet tovább élni, mire az alábbi válaszokat kapták:
Medveczki György: A családunkban a balesettel egyik napról a másikra
harminc-iksz évesen mi lettünk a legidősebb generáció.
Azóta ezzel élünk, ennek a következményeit viseljük. A tragédián túl sokat elvett az életünkből az igazságért folytatott, sokáig reménytelennek látszó harc. A nyilvánosság ereje azonban megfordította az ügyet, legalább nem volt hiábavaló ez a küzdelem.
M.: Egyelőre még nem tudom őket elengedni, minden nap gondolok rájuk, előttem van az arcuk, hallom a hangjukat.
Azt szoktam álmodni, hogy együtt vagyunk.
De sokszor az elképzelt, rémült arcukat látom álmomban, amikor ég az autó. Nem tudok szabadulni ettől. Tudom, az élet megy tovább, éljük a mindennapokat, monoton, gépies módon, próbálva mindenütt megfelelni.
De már sohasem leszek az, mint a tragédia előtt.
