Az énekesnő a türkizkék hajával, tarka ruháival maga az örök gyerek. Nyilván rajong az Álomutazó mesemusicalért, amiben ő Idill. Imádja, hogy idén karácsonykor újból játsszák, és hogy a darabot színpadra állító TulipánTündér Produkció támogatja az UNICEF-et.
– Ha kiszúrtak az utcán, harminc évig azt mondták: nézd, ott a Pa-Dö-Dő! Most azt kiabálják mindenhol, hogy nézd, ott az Idill, Idill! – meséli büszkén Mariann.
– Kérik, hogy rajzoljak bárányt, hála istennek, beleette magát a gyerekek lelkébe. De még így is rengetegen voltak, akik nem tudták megnézni, ezért jó ötlet, hogy megint lesz. Szeretem, mert ez egy rendkívül komoly, felnőtt produkció. Kisgyerektől, a nyugdíjasig mindenki ájultan nézheti, elképesztő hatása van – állítja, majd szóba kerül az UNICEF, amit a produkció első körben hárommillió forinttal támogat.
– Nagyon bírom a gyerekeket. Nekem nincs, az én világom a felnőttvilág, de borzasztóan tudok velük játszani. Nagyon szeretnék tenni értük, azokért, akik nehéz helyzetben vannak. Boldogan segítek bármennyit, bárki kér. Zokogok, ha nélkülöző gyereket látok. Egyenként mindegyikért. Ha tudom, hogy van valahol valami, amivel segíteni lehet, jótékonykodni, boldogan megyek, csinálom, mert az érzelmek erőt adnak.
Ábel Anita elárulta, amikor a producer, Illés Gabi felhívta tavasszal, hogy újra lesz Álomutazó, a szereplők között beindult a körtelefon.
– Mert a hírtől mind őrülten boldogok lettünk. Nagyon jó csapat volt, békességben dolgoztunk együtt, sokat nevettünk, tartottuk egymásban a lelket, mert öt napon keresztül napi három előadás az kemény. De annyira szerettük, hogy amikor vége lett, sírtunk. Együtt sírtunk szereplők, táncosok. Nagy család voltunk, mindenki hozta a gyerekét is. Nagyon rég voltam olyan produkcióban, ami ennyire felemelő volt. Szeretem.
