Manapság már nemcsak az égen röpködnek azonosítatlan objektumok, újabban a tengerek és óceánok mélyén is egyre sűrűbben fordulnak elő megmagyarázhatatlan jelenségek. Ezek az usók (Unidentified Submerged Objects), azaz azonosítatlan merülő tárgyak.
A nemzetközi ufó-kutató szervezetekhez évről évre több beszámoló érkezik olyan repülő tárgyakról, amelyek az óceánok és a tengerek felett hajtanak végre látványos manővereket, majd elképesztő sebességgel alámerülnek, és nyomtalanul eltűnnek a mélyben. De vajon miért vonzzák az idegeneket a hatalmas kiterjedésű vízfelületek, s milyen titkokat rejteget még a világóceán?
Az ufológusok között nincs megegyezés abban a kérdésben, hogy az usók vajon ismeretlen tengermélyi civilizációból származnak, vagy a földönkívülieknek az Atlanti-óceán déli részén, Argentína közelében létezik egy víz alatti támaszpontja.
A legrégebbi usóemlítés egy középkori japán krónikából származik: leírják, hogyan emelkedett ki egy különös, dob formájú, hat méter átmérőjű alkalmatosság 1361-ben a Japán-tengerből.
Az egyik legjobban dokumentált usóészlelésre 1980. novemberében került sor az észak-brazíliai Amapában. Az Araguari folyón átkelő komp legalább hetven utasa látta a körülbelül 4,5 méter széles szilárd tárgyat, amely kiemelkedett a vízből, jó négy percig lebegett, 30 méterre megközelítette a szemlélőket, majd lassan eltávolodott a tenger felé.
A második világháború után a tengeri haderők felkutattak számos óriási tengeralattjárót, amelyeknek a teljesítménye jóval meghaladta a kor hajóéit. Feltűnő volt, hogy ezek az ismeretlen úszó objektumok elsősorban Skandinávia vizein és Dél-Amerika keleti partjánál bukkantak fel. 1981 őszén egy orosz tengeralattjáró a svédországi Karlskronánál zátonyra futott. Az oroszok kétségtelenül azon fáradoztak, hogy a nyugatiak tengeri stratégiai támaszpontjait kikémleljék. Több mint valószínű tehát, hogy az azonosítatlan tengeri járművek egy része orosz volt. De ahogy 1946-ban az oroszok számlájára írták – jogtalanul – a valójában svéd „szellemrakétákat”, úgy lehet, hogy ez a feltételezés sem igaz.
Elképzelhető, hogy az óceánokat és a tengereket meghódító földönkívüli civilizáció a leggyakoribb usóészlelések helyszínei közelében építette fel víz alatti támaszpontjait, és a titkos bázisokról induló járműveken – mint afféle mozgó laboratóriumokon – tartózkodó személyzet a földi környezetet vagy az emberi tevékenységet tanulmányozza. De az sem zárható ki, hogy egy idegen jármű energiát állít elő a tengervízből, amelyet valamilyen elképesztő módon összesűrített állapotban képes magával vinni akár az Univerzum távoli pontjaira, akár más dimenziókba.
Ezzel szemben több kutató is úgy véli, hogy a világóceánokban zavartalanul és elszigetelten zajló evolúció az embereknél is jóval fejlettebb lényeket hozott létre, és a víz alatti idegen civilizáció teljes mértékben alkalmazkodott a számunkra elviselhetetlen körülményekhez, így a rejtély megoldását nem feltétlenül a világűrben kell keresni.