Soproni nyugdíjas házaspár nyerte a Bors játékának fődíját. El sem akarják hinni, csak halmozzák a nyereményeket.
Forrás: Bors
– Amikor felhívtak a Borstól, hogy mi nyertük az egymillió forintos fődíjat, nem is akartuk elhinni. Mindig is azt tartottuk szem előtt, hogy jobb adni, mint kapni; az égiek talán ezért jutalmaznak minket. Be is fizetjük most az egyházi adót, mert csúszásban vagyunk vele – mondta könnybe lábadt szemmel a soproni nyugdíjas, Fekete Lászlóné.
– A Bors a mi szerencsecsillagunk. Három éve wellnesshétvégét nyertünk egy négycsillagos szállóba az akkori játékával, most pedig egymillió forintot – mosolygott örömtől könnyes szemekkel Fekete Lászlóné, Gizella, aki nyugdíjazásáig egy szállodában dolgozott. – Épp ablakot pucoltam, amikor csörgött a telefon. Dohogtam: ki zargat már megint? Még jó, hogy felvettem a telefont, mert akkor értesítettek bennünket a fődíjról. El sem akartuk hinni az egészet, szinte végigsírtam azt a telefonbeszélgetést. Nagy az örömünk. Jó lesz tartaléknak az a pénz. Emellett két lányunkat és tinédzser unokánkat fogjuk segíteni, amiben csak lehet.
A férj – aki az áramszolgáltatótól ment nyugdíjba – csendesen hozzátette: harminc éve a totón 13+1 találatuk is volt, ám akkor alig 12 ezer forintot kaptak érte, mert jó sokan eltalálták a papírforma eredményeket. – Érdekes különben, hogy mindig az őszi, téli hónapokban, karácsony táján talál meg bennünket a szerencse.
– Nem panaszképp mondom, azok közé a nyugdíjasok közé tartozunk, akik mondhatni hónapról hónapra élnek. Ettől függetlenül mindig azt vallottuk: jobb adni, mint kapni. Talán ezért is jutalmaznak bennünket az égiek. Az ember észreveszi, hol van szükség. Legutóbb a Kutyákkal az Életért Alapítványnak küldtünk támogatást. Szeretjük az állatokat. Tizenkét éve a szomszéd macskája, a Frici megharapott, irány a kórház. Mire tetanuszoltásból hazaérek, hát Hajnalka lányunk mit hozott haza? Pár hetes kiskutyát talált az úton, nem volt szíve otthagyni. Jézusom, mi lesz itt? – gondoltam magamban. Azóta szép nagy, 32 kilós kutya lett belőle, igazi házi kedvenc, de sajnos megbetegedett, tizenötször volt kemoterápián. Amíg a lányunk dolgozik, Bence kutyusra mi vigyázunk, etetjük, sétáltatjuk. A nyereményből őrá is tudunk majd költeni – mondta Gizella.
