A győztes harcos tizenöt liter bort ivott. Mesés gazdagság várt rá, de nem sokkal a brutális tivornya után meghalt alkoholmérgezésben. A halhatatlannak hitt makedón uralkodó maga is a bor rabja volt, könnyen lehet, hogy vele is az ital végzett.
Forrás: Wikipédia
III. Alexandrosz, vagyis Nagy Sándor makedón király (356–323) több ötletet is kipróbált annak érdekében, hogy perzsákból, görögökből, makedónokból és még számos népből álló birodalmát egységesíteni tudja. Az olimpiai játékokból végül nem lett semmi, a szúzai menyegző pedig balul sült el. A makedónok legendás ókori uralkodója aztán ivóversenyt szervezett, de katasztrófa lett a vége.
Borban a királyság, borban a vigasz
Nagy Sándor már fiatalon is meglehetősen szerette az alkoholt, ami valószínűleg a szülői szigor jelentette nyomás számlájára írható. A nagy király nem szívesen maradt alul alattvalóival szemben, bármiről is volt szó. A fizikai fájdalmak elviselése, a politikai irányítás és a fegyveres harc erőt próbáló küzdelmei mellett az ivászat sem maradhatott ki a sorból.
Az ókori görögség nagy része egyébként megvetően beszélt az őket is meghódító makedónok barbár ivási szokásairól. Nagy Sándor népe ugyanis tisztán itta a bort, Görögország legtöbb vidékén viszont ezzel-azzal (vízzel is) keverték – olvasható Kertész István Botrányok az ókorban című könyvében.
Kudarcba fulladt kísérlet
Tűzbe ment a beteg filozófus
Nagy Sándor és serege időszámításunk előtt 324-ben a perzsiai Szúzában (az ókori Elám legfontosabb városában) állomásozott, amikor az uralkodó egyik filozófusa, Kalanosz bejelentette, hogy halálos beteg, ezért inkább öngyilkos lesz. A 73 éves bölcs máglyára vetette magát, a szörnyű halál után pedig az uralkodó azt vette a fejébe, hogy rendez egy nagy eseményt Kalanosz tiszteletére. Először egy olimpiai játékot akart Szúzában, de mivel a perzsák nem annyira ismerték a görög sportokat, végül az ivóversenyre esett a választás.
Kétségtelen: egy átmulatott éjszaka közelebb hozhatja egymáshoz az embereket, de Nagy Sándor, illetve az ivóversenyre benevezők egy kicsit elvetették a sulykot. A meglehetősen egyszerű szabályok lényege az volt, hogy az nyer, aki a legtöbb bort tudja meginni. A győztesnek egy talentumnyi (körülbelül 26 kilo-grammnyi) aranyat érő korona járt.
A jó borból is megárt a sok
A tragédiában, ami az egészből lett, az is közrejátszott hogy a helyiek nem voltak annyira rutinos ivók, mint a makedónok, de a végeredmény ismeretében utóbbiak is eszetlenül vedeltek. A győztes is makedón lett, a Promachus nevű harcos több mint tizenöt litert ivott meg a higítás nélkül felszolgált borból. Az alkoholmérgezés jelei már a verseny alatt megmutatkoztak a résztvevőkön, a buli pedig felhőtlen dorbézolás helyett halállal ért véget.
Már a helyszínen harmincöten ott hagyták a fogukat, a többiek szervezete pedig a következő pár napban mondta fel a szolgálatot a nyakló nélküli vedelés miatt. Egyetlen versenyző – köztük a nyertes Promarchus – sem élte túl a bororgiát.
Nagy Sándor sem öregedett meg
A már a korabeli történetírók által is borzalmas kudarcként emlegetett verseny után egy évvel maga az uralkodó is elhunyt, halhatatlannak hitt birodalma pedig összeomlott. Bár Nagy Sándor halálának oka pontosan nem ismert, könnyen lehet, hogy a mértéktelen alkoholfogyasztás is szerepet jászott abban, hogy mindössze 32 évesen ment el.
Több kutató feltételezi, hogy a királlyal májzsugorodás végzett. Mások maláriára gyanakodnak, amit az állandó piálás miatt meggyengült szervezete nem tudott legyűrni.
Egy biztos: a történelem egyik legnagyszerűbb hódítója egészségtelen és önpusztító életet élt, amihez a bort választotta társául.
Egy kis tengervízzel
Annak, hogy az ókori görögök mindig hozzátettek valamit a borukhoz, az volt az oka, hogy csak meglehetősen gyenge minőségűt tudtak előállítani. Tengervizet, gipszet, meszet is kevertek hozzá, hogy így tompítsák a nagyon édes vagy nagyon savanyú ízt. Az öreg borok zamatát szurokkal vagy gyantával igyekeztek javítani, például úgy, hogy az amforát bekenték szurokkal. Lakomákon vízzel, legtöbbször fele-fele arányban keverték a borukat, mert alkohol- és cukortartalmuk is eléggé magas volt. A makedón ember élelmezéséhez ezzel szemben úgy hozzátartozott a jó vörösbor tisztán, mint ma egy franciáéhoz vagy spanyoléhoz. De hát náluk sokkal ízletesebb bor is termett, mint a délebbi, ógörög tájakon. Még a seregük vonulását is úgy tervezték, hogy az útvonalon beszerezhessék a kívánt mennyiségű nedűt.
