Napsütés, pálmafák, forróság – hogyan lesz decemberben nyár? Úgy, hogy december 18-án felcsendül a csikidam az Arénában. A 35 éves jubileumi R-Go-koncert kapcsán Szikora Robival beszélgettünk.
Hatnaposan keresztelték meg, közvetlenül azután, hogy anyukájával kijött a kórházból.
– A nagyanyám beültette anyámat velem együtt egy taxiba, ami akkor luxus volt, és egyből mentünk a paphoz. Kedd délelőtt, mert a vasárnapi misét figyelték az ÁVH-sok. Aztán elsőáldozó lettem, jártam hittanra. Mindezt a nagymama makacsságának köszönhetem. Sokszor gondoltam utána is, hogy papnak kellene mennem. Nagy vonzalom élt bennem a templom, a Jóisten szeretete iránt. Az egy teljesen másik énem. A Szentlélek által tudsz beszélni Istennel. Mindennap megyek templomba, meggyónok. Azt mondom, Uram, nélküled egy esendő kisgyerek vagyok, senki nem lennék, eltűnnék az élet süllyesztőjében. De veled, uram, meg tudom csinálni.
Robi azt vallja, minden ott indul el, hogy kezded viszontszeretni Istent. Sokszor megtapasztalta a Teremtő jelenlétét.
– Százszor is volt istenélményem – állítja. – Olyan, mint amikor a függönyt elhúzzák és belelátsz mindenbe. Az egyik megtéréskor úgy tizenkilenc éves lehettem, Siófokon voltunk. Egyik koncert érte a másikat, köztük házibulik. Szinte már azt sem tudod, milyen évszak van. Mentem Siófokon a főtéren, meleg nyár volt, majd’ negyven fok. Nyitva találtam a templom ajtaját, hát bementem, leültem. Néztem a szobrokat, aztán azt vettem észre, hogy már térdelek, össze vannak kulcsolva az ujjaim, hullanak a könnyeim, és csak három dolgot mondok: ne haragudj, szeretlek, bízzál bennem. Ez a megtérés alapja. Érzed, hogy Isten szeretete átölel, és ebbe beleremegsz. Kijössz az erőtérből, de az érzés még hetekig benned van. Tudod, hogy ezt nem bírod behelyettesíteni semmilyen más emberi érzéssel. Igen, mindennap megyek templomba. Ha tudod, mi a szentmise, akkor nem tudod kihagyni.
Abból, hogy az R-Go frontembere nyíltan hívő, sosem volt problémája.
– 1983–84-ben az ORI-val mentünk fellépni, tőlük mindig jött velünk egy ügyelő, aki felügyelt a rendre. A koncert végén odajött hozzám: Robikám, nagyon jó, csodálatos ez a csikidam, de lehetne, hogy ne mondd a végén, hogy a Jóisten legyen veletek? Az Istent nem lehetne kihagyni? Azt nem! Bármelyik számot kihagyom, de őt nem. A rock and roll megfér a Jóistennel. Gondolod, hogy nem ő ad hozzá tehetséget?
