A levitációnak nevezett jelenség régóta foglalkoztatja a tudományt: misztikum ez vagy valóság? Honnan, mikortól ered a csodája?
Szakszerű megfogalmazás szerint a levitáció olyan folyamat, amely során egy tárgy vagy személy a gravitációt legyőzve stabilan lebeg a levegőben anélkül, hogy valamely pontján alá lenne támasztva.
A technika fejlettségének köszönhetően ma már elektromágneses erőhatással le lehet győzni a gravitációt, ezt használják is a tudomány különböző területein (például elektrosztatikus, aerodinamikus, akusztikus, ultrahangos levitáció), ám az emberek lebegése évszázadok óta megfejtésre váró téma. Gondoljunk csak a bűvészek egyik, nagy tetszést arató produkciójára, a tárgyak, emberek lebegtetésére – ám ez trükkökkel elért „csoda”, nem valódi levitáció.
Szentek elragadtatása
Már a XVI. században születtek feljegyzések különös esetekről, amelyeket akkoriban nem tudtak megmagyarázni. Ebben a században egy Avilai Szent Teréz nevű apáca képes volt levitálni elragadtatása pillanatában. A leírások szerint a jelenség nála olyan erős volt, hogy többször kérte a rend tagjait, hogy fogják le, és szorítsák a földhöz a rohamok idején. Őt a XVII. században egy Copertinói József nevű férfi követte, aki szintén el tudott emelkedni a talajtól. Róla fennmaradt, hogy már az iskoláséveiben is transzba esett, és tátott szájjal ült az órákon, ezért ráragasztották a Tátottszájú gúnynevet. Később ferences rendi szerzetesként az önsanyargatás megszállottja lett, és spirituális képességei felerősödtek. Copertinói József először 1638-ban emelkedett a levegőbe imádkozás közben, egy templomban. A szerzetesek olyan hatalmas csodának tartották, hogy Rómába küldték, ahol az akkori pápa – VIII. Orbán – szintén megtapasztalhatta József csodálatos képességét.
A levitáció egyébként minden korban jellemző volt a szentekre, és a felemelkedésnek ez a megjelenési formája egyfajta üzenet: a földtől való elszakadást és a menny felé emelkedést szimbolizálja.
Home mesteri mutatványai
A krónikák őriznek olyan eseteket is, amelyek hétköznapi emberekkel történtek. A történelem nagy levitátorai közül a XIX. században élt Daniel Dunglas Home volt a leghíresebb.
A skót egy spiritiszta médium volt, aki nemcsak saját magát, hanem asztalokat, székeket és más tárgyakat is képes volt a levegőbe emelni, majd lebegtetni. Először sokan sarlatánnak tartották, de amikor köztiszteletben álló személyek és kutatók is látták lebegni, már senki sem vonta kétségbe a képességét, amely nagyon korán megmutatkozott. Home ugyanis már négyéves korában megjósolta unokatestvére halálát. A kissé furcsa, beteges gyermek, mivel nem játszhatott úgy, mint a legtöbb fiú, szabadideje nagy részét erdei sétákkal és a Biblia olvasásával töltötte, majd édesanyja eltávozását is megérezte. Később médiumi képessége felerősödött, melyet szeánszokon mutatott be az érdeklődőknek. Hamarosan híre ment „csodáinak”, egyetemi tanárok hívták, hogy kísérleteket végezzenek rajta.
Az eredmények olyan meggyőzőek voltak, hogy a közvélemény elfogadta Home különleges képességeit. De nemcsak tudományos intézmények hívták, hanem európai vezetők is, akiknek felkeltette az érdeklődését. A különleges az volt Home szeánszaiban, hogy nem egy elsötétített szobában tartotta, hanem napfényes helyiségekben. Volt olyan eset, amikor Home a lábába kapaszkodó, szkeptikus megfigyelőkkel együtt emelkedett több méteres magasságba. A legmeglepőbb esemény az volt, amikor több tanú jelenlétében a félig nyitott ablakon keresztül kilebegett a helyiségből, mely az utca szintjétől legalább húszméternyi magasságban volt, majd visszalebegett.
Tanulható a technika?
A történelem során a középkortól kezdve – de már az ókorban is – több tucat ember volt képes levitálni. Mahesh Prasad Varma (Maharisi Mahes) jómódú indiai családban nevelkedett, és tudott a „föld felett járni”. Nyilvános előadásokat tartott egy ősi, hagyományos meditációs technikáról, amelynek üzenete az volt, hogy ez által a technika által a határtalan boldogság mindenki számára elérhető. Több meditációs központot is alapított, egyet 1958-ban, Szingapúrban. Maharisi transzcendentális meditációjának testre és lélekre tett jótékony hatásait a világ kétszáz független kutatóintézetének több mint hatszáz tudományos kutatása igazolta.
A legtöbb levitáló hisz valamiben: a buddhizmusban, Istenben vagy más mitikus dologban, ezért sokáig úgy tartották, hogy a levitáció a hit egyfajta spirituális megjelenése, ugyanis pogány embereknél sohasem figyeltek meg hasonlót.
A mai felfogás szerint néhány különleges esetben – szentek vagy különösen tehetséges médiumok esetében – elképzelhető, hogy létezik a levitáció. Ugyanakkor egyre erősödik az a hit, hogy bárki képes levitálni, aki részt vett a megfelelő tréningen.
