Királyok és írók jártak egykor a Király utcai mulatóba, ami Európa-szerte ismert bűnbarlangként és bordélyként működött. Egy lépcsőházba függesztett szexuális segédeszköz az utolsó emléktárgy a dicstelen múltból.
„Az éj lányai magyarul árulják a szerelmet. Magyar portéka ez s magyarok közt kelendő” – írta Mikszáth Kálmán arról a háromemeletes budapesti bérházról, ami a Király és a Holló utca sarkán állt és áll még ma is. Az 1920-as évekig a ház olyan titkok őrzője volt, amiknek talán sosem lett volna szabad kiderülnie. De nem így lett.
Dalcsarnoknak indult
A telket 1848-ban vásárolta meg gróf Szelényi József tápiószelei földbirtokos és orvos testvére, Lajos. Négy éven át épült a háromemeletes ház Pollack Ágost tervei alapján. Egyes források szerint 1855-ben, mások szerint 1860-ban alakult át dalcsarnokká, de talán a mulató találóbb kifejezés rá. 1864-re azonban már országszerte hírhedtté vált, mint pesti bűnbarlang, amit Európa-szerte megismertek: a hely, ahol lányok és bűvészek szolgáltatták a talp- és többnyire “test alá” valót a Blaue Katze, azaz a Kék Macska nevet kapta.
Királyok búvóhelye
A mulatók egyik legfontosabb célja a 19. században az volt, hogy megpróbálják az utcazenészeket szórakozóhelyekre beterelni. A Kék Macska azonban a korabeli cikkek szerint ripacskodó, vásári színjátszás eszköztárával működő bordélyház volt. A jó minőségű italokról Kummerer Henrik borkereskedő gondoskodott. A tehetős polgárok mellett híres emberek és rokonaik itt eresztették ki a gőzt. Otto van Bismarck német birodalmi kancellár legidősebb fia, Herbert sokakat megbotránkoztatott.
– Állítólag egyszer annyira berúgott, hogy anyaszült meztelenül jelent meg barátaival a nézőtéren. A rendőrök viszont nem a meztelen Bismarckot tessékelték ki, hanem a felháborodott közönséget – mesélte a Borsnak Jamrik Levente történész, a Falanszter blog szerzője. Állítólag Herbert itt ismerte meg későbbi feleségét, de VII. Edward brit királyt sem hagyta hidegen a könnyű erkölcsű nőkkel teli hely varázsa. A Budapesti folyóirat 1868 novemberében arról számolt be, hogy egy bohózat megtekintése után beleszeretett a mulatóhely énekesnőjébe. Az induló románcnak Edward anyja, Viktória királynő rövid úton véget vetett.
Egy fal maradt belőle
Borbás Edina írót is megihlette az egykori bordélyház, idén adta ki Kék Macska című regényét. Bár a könyv szerint volt a Kék Macskának egy Barlang nevű titkos helye, ahol a férfiak beteges fantáziájukat élhették ki a nőkön, a Borsnak nyilatkozó történész szerint ez biztosan csak fikció. Az 1920-as évek végére hűlt helye maradt a vágyak kiélésének a házban. Ha csak nem valakinek egy kávé volt minden vágya, ugyanis kávéház lett belőle. Egészen 2006-ig állt egy eredeti falmaradvány, akkor azonban lebontották egy építkezés miatt annak ellenére, hogy a lakók tiltakoztak ellene.
Macska helyett disznó?
Dr. Ágai Adolf (1836–1916) humorista-újságíró „Utazás Pestről-Budapestre” várostörténeti írásában így írt a mulatóról: „A Kék Macskának nagyobb a híre külföldön, mint Petőfinek, a tokaji bornak, magyar lónak, sőt még mint a tiszaújlaki bajuszpedrőnek, pedig az utóbbi mindenütt kapható, az Arany-szarvtól az Északi-sarkig. Jártak is csudájára e karmos állatnak. Helyébe azonban inkább oda illett volna a kék disznó. Ami a dalcsarnokban hangzott, az nem volt nyávogás, az röfögés volt: még pedig olyan, hogy a dragonyos káplár is bele- pirulhatott.”
