Éjfélt üt az óra, elénekeljük a Himnuszt, majd pezsgővel koccintunk és kívánunk egymásnak boldog új évet. Ez szilveszteri tradíció, de azt nem sokan tudják, mióta divat a pezsgő az év első pillanataiban.<br />
Forrás: MTI, Wikipédia
December 31-én véget ér az év, majd indul az új esztendő. Ez azonban nem mindig volt így, hiszen az évkezdet koronként és kultúránként változott. Az újév Julius Caesar római császár naptárreformja után került január elsejére.
Repkedtek a dugók
A szilveszteri koccintás is bizonyos források szerint a híres-hírhedt hadvezér és politikus nevéhez köthető.
Ám az éjfél utáni pezsgőzés már csak azért sem lehetett az ókori rómaiak kedvelt szokása, mert e csodálatos nedűt 1700 évvel később, a 17. században találták fel. Nem hivatalosan egy francia apátság pincevezetőjéé az érdem. Akinek volt már szerencséje igazán minőségi pezsgőt inni, annak biztosan nem ismeretlen Dom Pierre Pérignon neve.
Ő a teljesen ki nem erjedt borokat tavasszal lepalackozta és parafa dugóval lezárta, a borban lévő maradékcukor fermentációja így nem a hordóban, hanem a palackban ment végbe. Ez a metódus is csak akkor sikerülhetett, ha a vékony falú üveg kibírta a nyomást és nem robbant szét, vagy ha idő előtt palackozták le a pincemesterek. Az így kapott italt ma már nem neveznénk pezsgőnek, inkább könnyedebb habzó bornak, amely viszonylag szénsavas volt kóstoláskor.
A palackok lezárása is megnehezítette a bencés apát munkáját, hiszen az erjedés miatt keletkező szén-dioxid-gáz rendszerint kilövellte a dugókat.
Az első szilveszteri buli
A legenda a francia pincemester 1715-ben bekövetkezett halála után, közel kétszáz évvel ezelőtt született. Ám valójában egy nagy-britanniai férfi, Christopher Merret megelőzte Pérignont, így „hivatalosan” ő a pezsgő első számú ötletgazdája. A francia szerzetes Pérignon azonban számtalan olyan újítást vezetett be, amelyeket máig alkalmaznak a pincészetek, így joggal nevezhetjük őt a tradicionális pezsgőkészítés előfutárának.
Titkos receptje a 18. századra terjedt el, és az 1800-as években már Európa-szerte készítettek pezsgőt, amely aztán meghódította az Egyesült Államokat is és az egész világot. A 19. század végére egy New York-i étteremnek, a Cafe Martinnak köszönhetően már a tengerentúlon is az újév elengedhetetlen kelléke lett.
Az étterem egy francia testvérpáré volt, akik 69 különböző pezsgőt felsorakoztató kínálatuk miatt hamar ismertté váltak a tehetős New York-iak körében. Az italt Franciaországból hozatták, szilveszteri bulijuk pedig hamarosan hagyománnyá nőtte ki magát.
Minőség helyett mennyiség
A buborékos, rutintalan ivók számára igen „balesetveszélyes” ital hazánkat is meghódította. A magyar pezsgőkultúra Törley József idejében volt a csúcson. Sikerének egyik titka az volt, hogy felismerte a jó reklám fontosságát is.
A Törley pezsgő az 1890-es évek elejére a felső tízezer közkedvelt italává vált, az ünnepi asztalok elmaradhatatlan kelléke lett. Budafok volt a „magyar Champagne”, a siker azonban az első világháború után ért véget. A végső csapást a szocializmus mérte a magyar pezsgőgyártásra, amikor az igénytelen, mennyiségi termelés és gyártás lépett a minőség helyére. Manapság szerencsére már jobb a helyzet a magyar pezsgő terén: találhatunk kiemelkedő buborékos italokat a hazai kínálatban. Szilveszterkor pedig már nem csak a felső tíz-ezer kiváltsága, ilyenkor az egész ország pezsgőben úszik.
Lárma űzi el a gonosz erőket
