Bevándorlás és integráció. Mielőtt túl késő lenne – című könyvében Alain Destexhe liberális brüsszeli képviselő azt állítja, Belgiumba népességarányosan kilencszer annyi bevándorló érkezett az elmúlt években, mint a többi nyugat-európai országba, ezért a bevándorlás súlyosabb következményeivel kell számolni hosszú távon. Szerinte az együttélés feszültséget generál a belgák és a bevándorlók között, az integráció elbukott. Kijelentette azt is, hogy Európa határait le kell zárni. A liberális képviselő az M1-nek adott exkluzív interjút.
Alain Destexhe, a brüsszeli regionális parlament képviselője Bevándorlás és integráció. Mielőtt túl késő lenne címmel írt könyvet. Ebben azt állítja: Belgiumba népességarányosan kilencszer annyi bevándorló érkezett az elmúlt években, mint a többi nyugat-európai országba. Destexhe könyve azért is érdekes, mert a szerző liberális politikus, ugyanannak a Reformmozgalom (Mouvement Réformateur) pártnak a tagja mint Charles Michel ügyvivő miniszterelnök. Korábban az Orvosok Határok Nélkül migrációt támogató civil szervezet főtitkára volt.
A liberális politikus szerint az a probléma, hogy nem volt demokratikus vita sem a parlamentben, sem az emberekkel arról, hogy milyen migrációs politikát akar Belgium. Úgy véli, „nem választottuk a bevándorlást, hanem elszenvedjük”. Szerinte a 2000-es évig sikerült nagyjából kézben tartani a helyzetet, de néhány akkori intézkedés nagymértékben elősegítette a bevándorlás jelentős növekedését.
A videót ide kattintva tudja megtekinteni.
Elmondta, ez jól látható, hiszen mintegy 20 év alatt egy 10 milliós országban egymillióval, vagyis 10 százalékkal megnőtt a népesség. Ez jelentős, ráadásul a bevándorlók érkezéséről nagyobb részben nem a belga emberek döntöttek. Közölte, körülbelül háromnegyedük úgy kerül az országba, hogy abba a hatóságoknak nincs beleszólása.
Egy részük családegyesítéssel érkezik, amit egy európai irányelv szabályoz, vagy menedékkérők, akikről ugyancsak nem lehet dönteni, mert aki menekültként érkezik, annak joga van védelmet kérni. És vannak, akik illegálisan lépik át a határt. Ők együtt teszik ki a bevándorlók háromnegyedét, akikről az ország nem rendelkezhet – hangsúlyozta a képviselő.
Sem gazdaságilag, sem kulturálisan nem kielégítő az integráció
Úgy véli, a nagy számban érkező bevándorlók esetében a legnagyobb problémát az jelentette Belgium számára, hogy nem volt megfelelő integrációs politikája.
Hozzátette, kulturálisan is be kell illeszkedni, ami a muzulmán bevándorlók egy részénél problémát jelent, mert az értékeik ütköznek a helyiekével. Ott van például a nők és a férfiak közötti egyenlőség, ami az ő köreikben nem természetes.
Az iskolában például, ha egy osztályban 10 gyerekből 9 belga és egy bevándorló diák van, esetleg kettő vagy három, akkor még lehet őket segíteni a beilleszkedésben és a felzárkózásban. De Brüsszelben már több helyen kizárólag külföldi tanulók vannak egy osztályban, így lehetetlenség őket a többi belga iskola szintjére felhozni, és sikeressé tenni a kulturális integrációjukat. Az is problémát jelent, hogy az iskolák egy részében, olyan intézményekben, ahol a muzulmán diákok vannak többségben, nehézséget okoz a belga tananyag átadása – fogalmazott.
Elmondta, a kislányok egy része például egész évre orvosi igazolással felmentést kér a testnevelésórák alól. Az ő vallási felfogásuk ugyanis nem engedi, hogy uszodába menjenek, és úszásoktatáson vegyenek részt, mert ott fürdőruhát kellene felvenniük. Problémák merülhetnek fel a biológiaórán is, például amikor az evolúcióról vagy a darwinizmusról tanulnak. Azt mondják a tanárnak, ez nem igaz, hiszen Isten teremtett mindenkit.
Belgiumban a középiskola utolsó évében tanítják a holokausztot, de egyes iskolákban a tanár ezt egyszerűen kihagyja a tananyagból, mert véget nem érő vitákat generál a diákok között az izraeli–palesztin konfliktusról. De hasonló gondok jelentkeznek akkor is, amikor az ókori görög vagy latin kultúrát tanulják, ahol gyakori a meztelen ábrázolás.
Az integráció elsősorban gazdasági jellegű a politikus szerint. A legnagyobb gondot a családegyesítések jelentik. Az elmúlt időszakban évente 50 ezer bevándorló került így Belgiumba. Ez tíz év alatt 500 ezer, vagyis félmillió ember egy olyan országban, amelynek jelenleg 11 millió állampolgára van. Egy városnyi ember minden évben. Akárhogy nézzük – mondta – ez nagyon nagy szám, és a statisztikák azt mutatják, hogy ezeknek az embereknek a jelentős része nem dolgozik, hanem a szociális segélyből él. Vissza kellene tehát fogni a családegyesítéseket, mégpedig úgy, hogy az újonnan érkezők az első években ne legyenek jogosultak a segélyre, hanem azok támogassák őket, akikhez érkeztek. Ezt azt jelenti, hogy aki itt akar élni, annak dolgoznia kell, hogy ne függjön az államtól és a szociális ellátórendszerektől – tette hozzá.
Átalakulóban a brüsszeli lakosság?
A liberális brüsszeli képviselő hangsúlyozta, az integráció elbukott Belgiumban, és elsődlegesen pont azért, mert túl sokan jöttek, és képtelenség volt mindenkit integrálni. A bevándorlók főképp a városokban tömörülnek, vidéken nem olyan jelentős a számuk.
Brüsszelben ugyanakkor – bár pontos statisztika nincs – valószínűleg a lakosság 30 százalékát teszik ki a muzulmánok. Az állami iskolákban például a tanulók 48 százaléka az iszlám hittant választja. Ez jól jelzi, hogy milyen tendenciát követ a brüsszeli lakosság átalakulása – hívta fel a figyelmet Alain Destexhe.
Kiemelte, hogy a bevándorlás “megváltoztatta Brüsszelt”. A város lakói korábban gazdagabbak voltak, mint a vallon vagy a flamand átlag. Manapság, 25 évvel a bevándorlás felgyorsulása után a brüsszeliek jövedelme alacsonyabb, mint azoké, akik az ország többi részében élnek. Egy tanulmány szerint a szociális bérlakások 70 százalékában minimális jövedelemmel rendelkező külföldi származásúak élnek, Brüsszelben ez az arány 90 százalék – közölte.
Véleménye szerint ez is azt mutatja, hogy az integráció nem sikerült. Szerinte mindenképpen fékezni kellene a bevándorlást, és erősíteni az integrációt, mielőtt újabb embereket fogadnak.
Megbukott az európai menekültpolitika
Beszélt az európai menekültpolitikáról is, mely véleménye szerint megbukott, Európa ugyanis képtelen a saját külső határai ellenőrzésére. A Recep Tayyip Erdogan török elnökkel kötött megállapodás alapján Törökország felé sikerült lezárni a határokat, és az olasz menekültügyi politika már Olaszországban sem engedi kikötni a hajókat, de megjelent az új gyenge pont: Spanyolország, ahol Pedro Sánchez miniszterelnök lehetővé teszi, hogy nagy létszámú illegális migráns érkezzen Európába.
Belgiumban a kérelmezők mintegy 50 százaléka kapja meg a menekültstátuszt, más országokban egy kicsit kevesebb. A gond azokkal van, akiknek elutasítják a menedékkérelmét, de ennek ellenére nem térnek haza, hanem itt maradnak. Őket nehéz visszafordítani, mert vagy a saját országuk nem fogadja őket, vagy ők maguk nem hajlandók hazatérni – még akkor sem, ha ehhez anyagi segítséget kapnak – mondta Destexhe, és hozzátette, a kényszerkiutasítás pedig – különösen olyan családok esetében, ahol gyerekek is vannak – bonyolult, mert nem lehet figyelmen kívül hagyni az emberi jogokat.
A képviselő úgy véli, erősíteni kell a határőrizetet, és el kell érni, hogy a menedékkérelmeket Európán kívül bírálják el.
Angela Merkel egyedül döntött
Alain Destexhe felidézte a 2015-ös európai menekültválságot és Angela Merkel német kancellár döntését is, aki megnyitotta az európai határokat a migrációs áradat előtt. Szerinte a kancellár nem egyeztetett sem a belgákkal, sem a magyarokkal, egyik európai partnerrel sem, sőt, még a német parlamenttel sem. Megjegyezte, Merkel teljesen egyedül döntött, s ez súlyos demokratikus probléma. Hozzátette, Charles Michel kormányának ezt az előre nem látható válságot kellett kezelnie.
