Három évtizedes, példátlanul sikeres közös munka után jöttek csak rá, hogy valójában a legjobb barátok. A burleszk királyainak titkáról most egy film rántja le a leplet.
Stan és Pan halhatatlan párosa már életében legendává vált, a húszas, harmincas évek amerikai burleszkjének koronázatlan királyai kis megszakításokkal harmincnyolc éven át alkottak egy párt filmen és színpadon. Igazi nevükön Stan Laurel és Oliver Hardy – Stan és Panként csak mi magyarok, egy nyelvi „lelemény” eredményeként ismerjük őket – 13 egész estés mozit és csaknem száz kisfilmet forgatott együtt, a harmincas években rocksztárokhoz méltó ünnepléssel fogadták őket.
Olyan hisztérikus rajongással, ami később legfeljebb a Beatlesnek vagy Michael Jacksonnak járt ki követőik millióitól. Évtizedeken át uralták a komikus színpadokat és a vásznat, de a nagy páros valódi kapcsolatáról szinte semmit nem lehetett tudni. Legtöbben úgy vélték, a való életben is a legjobb barátok, de ez messze nem volt igaz. Stan és Pan titkáról és karrierjük hanyatlásáról a most készült film, a Stan & Ollie rántja le a leplet – haláluk után több mit fél évszázaddal.
A Steve Coogan (Stan) és John C. Reilly (Pan) főszereplésével készült film a páros legavatottabb bibliográfusa, A. J. Marriot munkáján alapszik, s a legendás páros hanyatlásának egyik utolsó évét, konkrétan egy végső kétségbeesésben szervezett angliai turné történetét eleveníti fel. Az amerikai burleszkből lassan kikopó duó Angliában vállal fellépéssorozatot, ahol annak idején hisztérikus rajongással fogadták őket.
A második világháború előtt egy alkalommal, amikor Birminghambe látogattak, több mint 10 ezer ember lepte el az utcát: a rendőrség több száz embert tartóztatott le rendbontás miatt. Glasglow-ban pedig nyolcezer ember zsúfolódott össze a pályaudvaron a fogadásukra, a súly alatt a peron beomlott, nyolcan súlyosan megsérültek. Ám 1952-ben már egészen más volt a helyzet.
Stanra és Panra már senki nem volt kíváncsi, a számkivetettség pedig óhatatlanul előhozta a páratlan karrier mögött rejlő kínos igazságot: hogy Laurel és Hardy valójában harminc éve utálja egymást. Laurel, a kétballábas, ügyefogyott, sovány Stan volt a páros igazi esze, ő írta a szkeccseket, dolgozta ki a poénokat, napi 24 órában, megszállott pontossággal. A nagyszájú, okoskodó Pant játszó dundi Hardy viszont legtöbbször kihúzta magát az alkotófolyamatból, és két forgatás között partikon, golfmeccseken múlatta az időt.
A filmben megénekelt utolsó, életmentőnek szánt turné előtt sosem jártak össze, mégis ez a nyolc hónapos kényszerű összezártság volt az, ami korábbi ellentéteik dacára igazi barátokká formálta őket – harmincévi közös munka után.
