Annyira elhízottak az emberek, hogy komoly változás jöhet az éttermekben a briteknél. Kalóriarendőrség ellenőrizheti a fogásokat, és eldönthetnék, mennyi tápérték lehet a közkedvelt ínyencségekben.
Ki ne enne néha egy kis hamburgert, pizzát, és fordulna a legközelebbi menüshöz, hogy elfogyasszon egy ebédet a munka szorításában, sietve? A britek azonban megelégelték ezt a helyzetet, mivel az egészségügyi hatóság szerint egyre csak nő az elhízott angolok száma, ami mostanra drasztikussá vált. A hivatal ezért úgy döntött, kidolgoz egy tervezetet arra, hogyan tudná megváltoztatni a készételek és vendéglők ételeit. A kalóriarendőrség pedig folyamatosan ellenőrizné azt, hogy a bolti szendvicsek és készételek ne lépjék át az 550, míg az éttermek főételei a 951 kalóriás határt.
Az ok egyszerű, azok az ételek a legnépszerűbbek a szigetországban, amik egyben a legegészségtelenebbek is: a kolbászos és sonkás pizzák, a sült krumpli, a yorkshire puding, a salátaöntetek és főleg az édességek. De nem feledkeztek el a többi ételről sem, a százoldalas tervezetben szinte minden ételre kitértek, a borsópürétől a koktélrákig.
Mi menne át a szűrőn?
A világ egyik kedvenc gyorséttermében egy hamburger 250, hozzá egy kis krumpli 300, a kis doboz kóla pedig 133 kalória, vagyis egy ilyen, nem is túl laktató ebéddel majd’ 700 kalóriát falunk be. Ha csak szigorúan a szendvicset vesszük alapul, az még akár át is csusszanhatna a kalóriarendőrség szűrőjén, kérdés, mennyiben lesz tápláló az étel.
Ha megpróbálkozunk egy borjú bécsivel ebédre, egy átlagos, 25 dekás szelet esetében akár több mint 950 kalóriát is elfogyaszthatunk, és ebben még nincs köret. Vacsorára pedig jó, ha tudjuk, egy szelet pizza legalább 226 kalória, akinek lecsúszik egy egész, az 1800 kalóriát is elfogyaszthat. Azt pedig végképp nem vesszük számításba, hogy a napi energiaszükségletnek egy ilyen étel akár a felét is fedezheti.
A kényszer biztosan nem használ
A magyarok sem túl jók az elhízás tekintetében, ám itthon – tudomásunk szerint – nem merült még fel hasonló terv. A dietetikusok szerint nem is volna sok értelme, az ugyanis az embereken múlik, hogyan döntenek, miből mennyit fogyasztanak.
– Jó, hogy történnek újítások és vannak törekvések, de pusztán ettől nem várható teljes siker. Az, hogy valaki mennyit eszik, csak egy szempont, az is fontos kérdés, hogy rendszeresen repetázik-e. Az étkezési szokásokon túl azt is figyelembe kell venni, hogy milyen rendszerességgel és mennyit mozog – mondta lapunknak a dietetikus.
– A kalóriák csökkentése helyett az összetevők és az elkészítési technológiák korszerűsítése, a felhasznált cukor, valamint zsiradék mennyiségének csökkentése tűnik életszerűbb megoldásnak – tette hozzá Schmidt Judit.
Elő az okostányérral!
Egy elmélet szerint az adagokat úgy kell meghatározni, hogy annyit eszünk, amennyi a markunkba még belefér. Eszerint a modell szerint mindenkinek a saját alkati adottságaihoz méri a mennyiségeket, 1 étkezésnél 1 marék fehérje, 1 marék szénhidrát, és 2 marék zöldség, gyümölcs lehet. A hátránya, hogy nem feltétlenül követhető egytálétel, vagy olyan ennivaló esetében, aminek nem is tudjuk az összetevőit.
Ehelyett könnyebb lehet valamivel az úgynevezett okostányér elvet betartani: a tányérunkon az étel közel fele zöldség vagy gyümölcs legyen, egynegyede összetett szénhidrátokat tartalmazzon (gabona, hüvelyes, rizs, tészta), míg a másik negyede pedig fehérjében dús ételeket (például hal, hús, tojás, túró, sajt).
