A Harry Potter-könyvek és -filmek jóvoltából ma már a gyerekek is ismerik a bölcsek kövét, hallottak az aranycsinálásról és más mágikus folyamatokról.
Az arany nem csak ma értékes, már az ókorban és a középkorban is a gazdagság szimbóluma volt. Az aranyásóktól kezdve sokan sokféleképp szerettek volna hozzájutni, az alkimisták például bizonyos anyagok átalakításával akartak aranyat nyerni.
Kutatták a titkot, hogyan lehetséges ez. Keresték a bölcsek kövét, vagyis egy olyan mágikus erejű anyagot, amely hol oldószer, hol pedig katalizátor képében jelenik meg feljegyzéseikben, s ahhoz szükséges, hogy az anyagátalakulás megtörténjen, vagyis arany keletkezzen. Az alkimisták között voltak orvosok, szerzetesek, de dilettánsok, sőt – mint mindenütt, ahol a meggazdagodásról van szó – szélhámosok és csalók is. A bölcsek kövét keresve rengeteg kísérletet végeztek el, amelyeket könyvekbe foglaltak. A művek nyelvezete misztikus, és sajátos szimbolika jellemzi: például a festményeken a higanyt gyakran sárkányként ábrázolták, amint a saját farkába harap.
A Smaragdtábla rejtélye
Egy ókori ezoterikus irat, a Smaragdtábla (Tabula Smaragdina) a középkorban nagy hatást gyakorolt az alkímiára. Hermész munkája egyrészt annak a műveletnek a receptje, amely szerint a világ (vagyis minden ember, tulajdonság, dolog, elem, fém) eredeti, valódi állapotába visszahelyezhető. A művelet egyetlen mondatban vagy akár egyetlen képletben kifejezhető. Ezt a képletet az alkímia az analógia nyelvén a bölcsek kövének nevezi. Kőnek azért, mert ez minden egyéb gondolat és művelet fundamentális alapja.
A Smaragdtábla kimondja, hogy amint a Nap sugárzása meleggel, fénnyel és élettel tölti be a Földet, ugyanilyen sugárzást az ember saját magában is létrehozhat. Ezt a műveletet nevezték később alkímiának vagy aranycsinálásnak. Utóbbi elnevezést azért kapta, mert az arany a Napnak megfelelő fém, és amikor az ember a titkot megértve birtokába jut a teremtő energiának, Nappá, azaz arannyá változik. Az alkímia azt állítja, hogy a lények és a dolgok meg- és átváltoztathatók. Van olyan eljárás, amellyel az ember önmagát a tökéletességbe helyezheti, és ez az eljárás ugyanaz, mint amellyel a dolgokat is tökéletessé teheti – vagyis arannyá változtathatja.
Az alkimisták hite szerint minden a négy alapelemből – tűz, víz, föld, levegő – keletkezik. Írásaikban az alkalmazott anyagokat különböző jelekkel látták el, ezek tekinthetők az első vegyjeleknek. Munkásságukban keveredik a tudományban ma is létező eljárások leírása és a misztikum. Például az általuk alapvetőnek tartott hét fémet megfeleltették a hét napjainak és a hét bolygónak: az arany volt a Nap és a vasárnap, az ezüst a Hold és a hétfő, a vas a Mars és a kedd és így tovább.
Tudomány vagy áltudomány?
Az alkímia olyannyira titkos, speciális nyelvezetű, misztikus és féltve őrzött művészet volt a történelem kezdete óta, hogy máig viták folynak róla. Lényegét tekintve az ókori keleti filozófiából kialakult középkori tudomány és filozófia, amelynek célja a bölcsesség és a halhatatlanság elérése. Külsőségeiben a kémiához áll a legközelebb, ezért egyesek a kémia előfutárának tartják. Mások szerint nincs köze a kémiához, csupán egy babonákkal teli áltudomány.
Az viszont tény, hogy az alkimisták megteremtették a kémiai laboratóriumi technika alapjait, a bölcsek kövét és az aranyat keresve rengeteg tapasztalatot szereztek. Kidolgozták olyan technológiák lépéseit, mint a desztillálás, a selyem fehérítése, a merített papír készítése, a cukorgyártás. Műhelyeikben megtalálhatók voltak ma is használt eszközök, mint például a lombik. Ma már tudjuk, hogy az aranycsinálás úgy, ahogyan ők képzelték, vagyis kémiai úton, nem lehetséges. A bölcsek köve nem létezik, ugyanis ahhoz, hogy egy elem egy másik elemmé alakuljon, belső, az atommagban történő változás szükséges.
Bölcs Salamon is beavatott volt
Az alkimisták már a bibliai személyek között is társakat kerestek maguknak. Elődjüknek tartották Mózes nővérét, Máriát (Mirjám), aki titokzatos erőknek parancsolt. Maguknak követelték Mózest, aki az aranyborjút hamuvá égette, noha „aranyat elégetni nehezebb, mint előállítani”. Azt állították, a bölcs Salamon király szintén ismerte az aranycsinálás titkát, különben sohasem lett volna annyi aranya, amennyivel a jeruzsálemi templomot felépítette és díszítette. Egyesek szerint Kleopátra is alkimista lehetett, „különben alig sikerült volna borban oldania az igazgyöngyöt, amellyel szépségét tartotta fenn”.
