Newton almájának története a tudományos élet leghíresebb anekdotája. Ha az a bizonyos gyümölcs nem koppan az akkor még csak szárnyait bontogató angol géniusz fején, nem fedezte volna fel a gravitációt.
A kertben törte a fejét
A legenda szerint a fiatal fizikus éppen egy almafa alatt üldögélt, amikor a fejére esett egy alma, mire rögtön kipattant az agyából a gravitáció elmélete. Ez így talán kicsit túlzás, de a lényeget tekintve még igaz is lehet.
A történet első írásos említése Newton asszisztensének, John Conduittnek a jegyzeteiben olvasható. 1726-ban, a fizikus halála után így írta le az esetet: „1666-ban visszatért Cambridge-ből Lincolnshire-be az édesanyjához. Éppen a kertben törte a fejét, amikor eszébe jutott, hogy a gravitációs erő – ami egy almát is lesegít a fáról a földre – nem korlátozódik a földtől való bizonyos távolságra, ennek az erőnek még távolabbra is ki kell hatnia, mint ahogy azt addig általában gondolták. Miért ne hathatna egészen a Holdig – mondta magának – és ha így van, akkor annak a mozgását is befolyásolnia kell, meg kell tartania a pályáján – majd számolgatni kezdett, hogy ennek a feltételezésnek mi lenne a hatása.”
Miért esik merőlegesen?
Egy másik, Newton életéről szóló visszaemlékezésben William Stukeley a tudóssal folytatott beszélgetéséről számol be. Mint írta, éppen a kertben, az almafák árnyékában teáztak a mesterrel, amikor azt mondta: éppen ebben a helyzetben volt akkor is, amikor a gravitáció elmélete megszületett a fejében.
Nyomkodta a szemgolyóját
„Miért esik mindig merőlegesen lefelé az alma? – gondolta magában, amikor egy alkalommal szemlélődő hangulatban üldögélt. Miért nem oldalra, vagy felfelé hullik? Miért következetesen a föld középpontja felé? Bizonyosan az az oka, hogy a föld vonzza. Muszáj, hogy legyen egy húzó erő az anyagban. Ez a húzóerő pedig a föld közepében összegződik, nem a szélén. Ezért esik az alma merőlegesen, a föld közepe felé? Az anyag húzóerejének a mennyiségével arányban kell lennie. Ezért az alma vonzza a földet, ahogyan a föld is vonzza az almát.”
Abban az évben, amikor az emlékezetes eset történt, Newton Woolsthorpe Manorban, születési helyén és családjának otthonában tartózkodott. Azt ugyan nem jelölte meg pontosan, hol esett a fejére az alma, de mivel egy almafa nőtt a kertben, nem volt nehéz kitalálni.
Elpusztíthatatlan fa
A fa 1816-ban ugyan kidőlt egy viharban, de nem pusztult ki teljesen, sőt újragyökeresedett. Ma is ott áll, és az Egyesült Királyság védelme alá tartozik. A híres növényről több helyre is került szaporítóanyag, így a világ más részén is nőnek utódfák.
Newton sokáig nem tudta számításokkal igazolni feltevését, mert az eredménye nem egyezett az elmélettel. Ennek az volt az oka, hogy ekkoriban még nem ismerték pontosan a Föld sugarának hosszát, illetve a Föld-Hold távolságot. Húsz évvel később a Londoni Tudományos Társaság ülésén Newton részt vett egy előadáson, amelyből megtudta, hogy egy francia asztronómus és földmérő, Jean-Félix Picard megmérte a Föld sugarát. Ennek ismeretében Newton már számításokkal is alá tudta támasztani, illetve képes volt bizonyítani elmélete helyességét, az égitestek közti tömegvonzásról.
Sokat köszönhet a járványnak
Esko Valtaoja finn csillagász szerint a modern elméleti fizika alapjait lerakó Isaac Newton „úgy a kortársak, mint saját írásai alapján egy arrogáns szarházi volt. Védelméül annyi hozható fel, hogy (...) talán ő volt minden idők legnagyobb zsenije, s azon emberek egyike, akik a leginkább meghatározó módon hatottak a történelem folyására”. Newton – és így az emberiség – ellentmondásos módon sokat köszönhet a pestisnek, mivel a tudós legtermékenyebb évei pont arra az időszakra estek, amikor az 1665-os angliai pestisjárvány tombolása miatt visszavonult szülőfalujába. Ekkoriban fogalmazódott meg benne többek között a gravitációs vonzás, a mozgástörvények, valamint a differenciálszámítás gondolata.
***
Játsszon és nyerjen! 2 millió forintnyi készpénzt, wellnesspihenést - de Öné lehet a Seat Arona is! További részletekért kattintson ide!
