Az észtországi Pärnu-folyó egyik gátján dolgozó munkások jeges vízbe fagyva egy kutyára lettek figyelmesek. Nagy nehezen megközelítették a végkimerülés határán lévő, legyengült állatot, kimentették, betakargatták, autóba ültek vele, és a legközelebbi állatorvoshoz vitték.
Ott derült ki. Ez nem egy nagyobb testű kóbor kutya. Hanem egy vadon élő farkas!
– Olyan jámbor volt. A kocsiban a lábamon pihentette a fejét, amikor ki akartam nyújtatni, kedvesen fölemelte a fejét! A fene se gondolta... – nyilatkozta a helyi Postimees című lapnak az egyik munkás, Rando Kartsepp.
Egy helyi vadász és az állatorvos aztán minden kétséget kizáróan megállapította, hogy egy egyéves kan farkasról van szó, amely vélhetően a gyengeségtől és az alacsony vérnyomása miatt vált kezes báránnyá.
Az Észt Állatvédelmi Unió (EUPA) megköszönte minden résztvevő közbenjárását. Miután az állat megerősödött, ellátták nyomkövetővel, és visszaengedték a szabadba.
Észtország több száz farkas otthona volt, ám egyedszámuk az utóbbi időben rendkívül megcsappant.
